Egyik legszebb élményünk az ausztrál útról egy egynapos hajókirándulás a Whitsunday-szigetre. Ez egy mesés trópusi homoksziget, és nem is az egyetlen a környéken.
A Whitsunday-szigetek 74 darab homokszigetből áll, melyek Észak-Queensland partvonala mentén, a Nagy-korallzátony ölelésében találhatóak. A szigetek közül néhányon luxusszálloda komplexumokat húztak fel, nagy részük azonban lakatlan – és érintetlen! Emiatt nem is olyan egyszerű felkeresni őket, ha nincsen saját hajód.
Hajókirándulás Airlie Beach-ről
A probléma azonban könnyen megoldható, a part menti településekről számtalan hajókirándulást szerveznek, különféle hosszúságú és különféle szigeteket érintő utakat. Mi az Airlie Beach nevű kikötővároskából indultunk egynapos kirándulásra a legnagyobb szigetre, aminek a neve megegyezik a szigetcsoportéval: Whitsunday-sziget.
Airlie Beach neve amúgy megtévesztő, nem találunk ott olyan strandot, ami alkalmas lenne fürdőzésre, ugyanis a városka folyótorkolatban van, így nagy a veszélye annak, hogy krokodilok úszkálnak a partközeli öblökben. Erre táblák is figyelmeztetnek. Ellenben nagyon hangulatos sétányai és parkjai vannak, ingyenes medencéket is találunk. Szerintem kihozták a helyből azt, amit lehetett, arról meg Airlie Beach igazán nem tehet, hogy legnagyobb vonzereje mégiscsak a kikötő, és az innen induló hajókirándulások.
Hill Inlet: a látvány, amit nem lehet elfelejteni
Reggel korán indult a hajónk, és egy másfél órás út során értük el a Whitsunday-szigetet. Az út maga is élmény volt, számos trópusi sziget mellett haladtunk el. De a java természetesen ezután jött.
A csoportunk több részre volt osztva, minket rögtön áttereltek a nagy hajóról egy kisebb csónakba, ami a Whitsunday-sziget egy távolabbi pontja felé vette az irányt. Mi a túrával kezdtünk. A kezem beleért a türkizkék vízbe, nem tudtam betelni a látvánnyal. Végül egy sekély öbölben állt meg a csónak, térdig se ért a víz, ahol kiszálltunk.
Annál a híres lagúnánál voltunk, amiről számtalan képet láttam már korábban, melyeknek köszönhetően régóta álmodtam arról, hogy lássam ezt a helyet élőben is. Papucsban sétáltunk fel a puha fehér homokban a Hill Inlet nevű kilátópontba, és ott tárult elénk a látvány teljes szépségében. A lagúna és a távolban elterülő meseszép öböl a zöld és kék színek minden árnyalatában pompázott, és a felhők mozgásával az árnyalatok is folyamatosan változtak. Ezt semmilyen fénykép nem tudja visszaadni. Persze, próbálkoztunk azért megörökíteni. 🙂
Whitehaven Beach, a világ legszebb strandja?
Ez a kis séta után a csónak visszavitt minket oda, ahol a nap további részét töltöttük: a Whitehaven Beach-re. Ez egy kb. 7 kilométer hosszú strand, és a legszebb, amit valaha láttunk!
A homokja hófehér színű, és a különlegessége az, hogy olyan magas a szilikát tartalma, hogy nem melegszik fel. Ellenben nyikorog a talpunk alatt, és meglepően jól tapad (értsd, két nap múlva is ezeket a fehér homokszemeket fogod kiseperni mindenedből… annyi baj legyen). A másik különlegessége pedig az, hogy ez a fehér homokos aljzat adja a tökéletes türkizkék színét a víznek, ami olyan tiszta, hogy szabad szemmel látni lehet a benne úszkáló halakat.
Felváltva úsztunk a 26 fokos vízben, búvárkodtunk és sétáltunk a puha homokban a parton. Mondanom sem kell, elég gyorsan elrepült a nap. Késő délután indult vissza a hajó.
Néhány szó a medúzákról
De, lévén Ausztráliáról beszélünk, nem fejezhetem be a bejegyzést veszélyes állatok emlegetése nélkül. 😛 A trópusok meleg vizét a medúzák is kedvelik. Róluk és más trópusi veszélyekről írtam már egy korábbi bejegyzésben, amit itt találsz. Itt csak annyit említenék, hogy a hajókirándulás résztvevői számára a legtöbb szervező iroda biztosít védőruhát a kirándulás idejére. Ezeket a ruhákat méret szerint osztják ki mindenkinek még a hajón, és a nap végén gyűjtik be (és ők mossák ki belőle a beletapadt homokot, aminek roppantul örültünk).
Bár mi az esős évszak után voltunk, a védőruha viselését “biztos, ami biztos” alapon mindenkinek javasolták, amíg a vízben van. Mellesleg, ez a ruha a leégéstől is megvédett minket a nap folyamán.
Te fürödtél már kellemesen meleg óceánban, tengerben? Hol?
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
