Ausztrál utunk során Melbourne-ből indultunk észak felé a keleti part mentén, és Észak-Queensland volt az utolsó régió, amit meglátogattunk. Ez volt számunkra a legkülönlegesebb is. Ez az igazi trópus.
Szeszélyes és veszélyes?
Itt már nem kell annyira tartani a cápáktól, mivel megeszik őket a krokodilok. Az akár 6 méteresre is megnövő ún. saltwater crocodile ugyanis szívesen úszkál nemcsak a folyótorkolatokban, de a közelükben található, pálmafákkal szegélyezett türkizkék öblökben is. Az úszkálás itt igen kellemes egyébként, az óceán hőmérséklete egész évben 25-29°C. Ezt a hőmérsékletet rajtam kívül még számtalan medúzafaj is kedveli, melyek közül némelynek a csípése halálos is lehet. Egyikük a teljesen átlátszó, kifejlett korában 1 köbcentiméteres Irukandji, akinek a jelenlétét teljességgel kizárt, hogy észrevedd. Azonban ha fürdés után elájulsz, akkor kezdj gyanakodni, hogy találkozhattál vele.
Neked is megjött a kedved Észak-Queensland felfedezéséhez? 😛 Az igazság az, hogy csodálatos hely. És bár a fenti tények mind igazak, a teljes igazsághoz még más is hozzátartozik.
És mi tartozik még hozzá az igazsághoz?
Egyrészt az, hogy amikor ennyire ismeretlen, más klímájú és élővilágú helyre látogat az ember, akkor fontos tájékozódni. A trópusi helyek mindenhol a világon sok veszélyt rejtenek. Ezenfelül lenyűgözően szépek, színesek, változatosak, és minden szeszélyük ellenére képesek elrabolni a szíved. Az enyémet Észak-Queensland biztosan. Most pedig jöjjön néhány lelkesítőbb és megnyugtatóbb tény.
Queensland Ausztrália második legnagyobb tagállama. Nagyjából 50%-a, az északi rész tartozik a trópusi övezetbe, a Mackay és Cape York közötti rész. Ez otthont ad a Nagy-korallzátonynak, a világ egyik legősibb esőerdejének, a Daintree-nak, valamint több száz meseszép trópusi homokszigetnek, és a már említett, pálmákkal szegélyezett, képeslapra illő türkizkék öblöknek.
Megemlíteném még a Whitsunday-szigeteket, ami ausztrál utunk egyik csúcspontja volt, és teljesen biztos vagyok benne, hogy itt rátaláltunk a világ legszebb trópusi strandjára. (Azért ezt még rendesen igazolni kell, tehát jó pár további trópusi szigetet is érdemes lenne felkeresni a világban.) Továbbá a fura nevű Girringun és Wooroonooran Nemzeti Parkokat az esőerdei túráikkal és vízeséseikkel. A Daintree-ban pedig még krokodilt is láttunk (ez itt egy pozitív élmény, ha valakinek kétsége volna).
Olvasnál friss írásokat az ausztrál életről? Angolul írok róla tovább itt.
Mikor érdemes elutazni ide?
Nagyon nem mindegy azonban, mikor látogatunk el Észak-Queenslandbe. Az esős évszak kb. novembertől márciusig tart, és ez az az időszak, amit nem érdemes választani. Egyrészt azért, mert esik. Nagyon. Gyakran vannak komoly árvizek, járhatatlanná válnak ilyenkor az utak.
Emellett rendszeresen végigsöpör a partokon vagy a part menti szigeteken néhány ciklon. Ez a trópusi esős évszak sajátossága, hozzánk csak a nagyon erős és nagy pusztítást végző ciklonok híre jut el. Végül pedig, a medúzák kedvenc évszaka is az esős évszak. Ilyenkor szaporodnak, élnek, virulnak, lubickolnak. Senki nem állítja, hogy a száraz évszakban 0% a medúzával való találkozás esélye, de azért azt közelíti.
A kora ősz és a késő tavasz átmeneti időszakok, ilyenkor már általában nem fordulnak elő az esős évszak kellemetlen velejárói. A mi nyarunk pedig a száraz évszak, a főszezon. Mi áprilisban voltunk, mivel a nyarat a magas árak és az iskolaszünettel járó tömeg miatt igyekszünk kerülni. Március végén még elvonult a partokhoz közel egy ciklon, az volt a szezon utolsója. Mire mi április második felére Észak-Queenslandbe jutottunk, már egyáltalán nem esett.
Akkor hogyan is kerüljük el a medúzákat és a krokodilokat?
További jó hírekkel is szolgálhatok. A meseszép öblök között ugyanis még olyan is akad, ahol biztonságosan lehet úszni egyet. A krokodilok ugyanis, bár nem idegenkednek a sós víztől, leginkább a folyótorkolatok környékét kedvelik. A torkolatoktól távolabb eső öblökben, illetve a szigeteken nem kell krokodiloktól tartani. Hogy miből derül ki egyértelműen, van-e krokodilveszély? Ki van táblázva. Nagy, piros figyelmeztetések több nyelven, valamint egy szemléletes kis krokodil ábra, amint épp nagyra tátja a száját, hogy hamm, bekapjon.
Ami a medúzákat illeti, a velük való kellemetlen találkozás esélyét is nagyban lehet csökkenteni. Egyrészt azzal, hogy nem esős évszakban mész. Másrészt azzal, hogy egy teljes testet lefedő ruhát viselsz, ami kicsit hasonlít a buvárruhához, csak más anyagból van. (Stinger suit a neve, nem tudom, van-e ennek magyar fordítása. Ott bármely sportboltban kapható.) Konkrétan a lábujjadtól a fejed búbjáig szinte teljesen befed, és kb. 90%-os hatékonysággal megvéd a csípéstől. De megvéd még valami mástól is, amit mi szintén nagyon hasznosnak tartottunk: a leégéstől. Kicsit fura viselni. De mi az, ami nem fura a trópusokon? 😀
Esőerdei titkok
Végül még egy titok. A helyiek, akik a part mentén élnek, nem is az óceánban fürdenek legtöbbet az év során, hanem a tiszta vizű esőerdei folyók vízmedencéiben.
Mi is kerestünk ilyeneket, találtunk és meg is szerettünk számosat. Bár ezek az óceánnál hidegebbek, azért amikor egy vízesés mellett csúszdázol bele a smaragdzöld vízbe, az felejthetetlen élmény. Amelyik közelében krokodilok élnek, arra itt is tábla figyelmeztet. Általános szabály pedig, hogy csakis kristálytiszta, átlátszó vízbe szabad bemenni, ami nem zavaros.
Tehát se krokodil, se medúza. Azért egyszer beleütköztünk egy táblába, miszerint a folyóba mezítláb ne lépj be, mert az ott élő kőhal mérge halálos. A kőhalat pedig egyszerű felismerni: pont úgy néz ki, mint bármelyik kő, amikkel tele a folyómeder alja. 😀 Mit lehet tenni ilyenkor? Mi már csak nevetni tudtunk. Valamint felvettük a búvárkodáshoz használt vízi cipellőinket.
Na, meghoztam a kedvetek ehhez a fura, messzi helyhez?
Vélemény, hozzászólás?