Melyikkel kezdjem? Jó, ez nem kérdés, a nyár a szívem csücske, alapból is, itt is. Mintha nem is ugyanaz a hely lenne, mint az év többi részében. Végre nem szakad az eső, nincs jeges szél az óceán partján, és rövidnadrág-papucs a napi viselet. A sok napfénytől aztán extázisban van mindenki, tele vannak a parkok, utcák,…
Read more
Igazság szerint én a késő tavaszt szeretem, az orgonaillatút, ami már a nyarat fogja kézen, és annál jobban csak a nyarat magát. De megtanultam szeretni az őszt is, főleg, amióta nem a becsengetést jelenti már. Megszerettették velem az utazásaim is. Ez váratlanul ért. Hogy ismeretlen helyekbe beleszeretek, nem olyan meglepő, de az volt, hogy az…
Read more
Na jó, én nem ismertem őket. Ezek nem azok az iskolából ismerős versek, amiket felnőttként szerettem meg igazán, mint Verlaine Őszi sanzonja, vagy az Itt van az ősz, itt van ujra. Ezeket már az iskolapadból kikerülve fedeztem fel akkor, amikor rájöttem arra, hogy a versekben hihetetlen mélységek tudnak rejleni, és olyan érzéseket fejeznek ki egy-egy…
Read more
Az ősz nekem mindig szomorú. És minél szebb, napfényesebb, színesebb, annál szomorúbb. Az évnek az a szakasza, amikor jólesik a kanapéra kuporodni a meleg takaró alá, ábrándozni, nosztalgiázni, romantikus filmeket nézni számolatlanul. És verseket olvasni. Ez a három nagyon a szívemből szól. Áprily Lajos: Szeptemberi fák Bükkök smaragd színét erezve fentaz első pár vörös folt…
Read more
