Ürmös Beáta

Címke: klasszikusok

  • 10 életbölcsesség a Hiúság vásárából

    10 életbölcsesség a Hiúság vásárából

    Életbölcsességekkel kezdeni az új évet? Csak ha szarkazmus is van bennük. Szerencsére ennek kiapadhatatlan forrása az első regény, amit idén olvastam: a Hiúság vására – melyből ezennel meg is osztom veletek néhány kedvenc életbölcsességemet.

    William Makepeace Thackeray klasszikusa leginkább szatíra, mely kíméletlenül kifigurázza a 19. századi Anglia társadalmát, és közben rádöbbenhetünk, nemcsak azt. Ennek megfelelően olvassuk és fontoljuk meg az alábbi idézeteket, használjuk és fejlesszük humorérzékünket 2021 folyamán is. 🙂

    „Egy cinikus francia mondta egyszer, hogy egy szerelmi ügyhöz ketten kellenek: az egyik, aki szeret, a másik, aki hajlandó ezt elviselni.”

    „Mindig szilárdnak lenni a maga igazában, mindig előretörni, sohasem kételkedni – nem ezek azok a nagy képességek, amelyekkel a butaság megszerzi vezető szerepét a világban?”

    „…néha csakugyan múlik ki olyan ember is az árnyékvilágból, aki valóban megérdemli mindazon dicséretet, melyet a kőmetsző rakott tetemei fölébe.”

    „Nagyon jól tudjuk, hogy minden öreg nő szépség volt valaha.”

    „Vannak férfiak, hölgyeim, akik a szerelemben hiába látják a horgot és a zsineget, az egész horgászfelszerelést, amellyel meg akarják őket fogni, mégis bekapják a csalétket, be kell kapniuk, nem lehet másképp, s máris fennakadtak, és a parton tátognak levegő után.”

    „Azt mondják, hogy ír embert igazán csak egy másik ír tud gyűlölni, éppúgy bizonyos, hogy nőt csak nő tud igazán megkínozni.”

    „Van-e olyan butaság, melyet ne tenne megbocsáthatóvá egy pár ragyogó szem? Van-e unalom, melyet ne tenne kellemessé a piros ajk és az édes hangsúly? És így a hölgyek szokásos igazságérzetükkel úgy érvelnek, hogy mert egy nő csinos, azért már buta is. Ó, hölgyek, hölgyek! Vannak önök között, akik sem nem csinosak, sem nem okosak.”

    „Ha eszünkbe jut, hogy gyerekkorunk könnyei felszáradtak egy darab mézeskalács láttára, s hogy egy szilváslepény kárpótlásul szolgált az anyáktól és testvéreinktől való elválás kínjaiért, akkor, ó, felebarátaim, nem kell olyan nagyra tartanunk gyengéd érzéseinket.”

    „.. bár az a heroikus női jellem, amelyet az úri hölgyek csodálnak, sokkal dicsőségesebb és szebb adomány a kedves, üde, mosolygó, mesterkéletlen, gyöngéd kis házi instenségnél, amelyet a férfiak imádni képesek – mégis a nők ezen utóbbi, alacsonyabb rendű fajtájának meglehet az a vigasztalása, hogy a férfiak mindazonáltal őket imádják…”

    „Ó, hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?”

  • 5 dolog, amit nem tudtál Emily Brontë-ról

    5 dolog, amit nem tudtál Emily Brontë-ról

    Kamaszkoromtól kezdve rajongok az angol klasszikusokért (igen, Jane Austennel az élen, de nemcsak ő van ám!), és szinte minden évben olvasok (vagy újraolvasok) néhányat. Kedvenc szerzőimnek és könyveiknek pedig most egy többrészes bejegyzés sorozatot szentelek a blogon, amit Emily Brontë-tal kezdek.

    Miért épp vele? Mert a három Brontë nővér közül róla tudunk a legkevesebbet, valamint neki az összes regényét elolvastam – mindössze egyetlen regényt írt ugyanis rövid élete során. Mára a legtöbb irodalmár őt tartja a legnagyobb írónak a nővérek közül, az Üvöltő szelek pedig egy feledhetetlen és különös regény, egy örök klasszikus.

    Engem nagyon izgatott az is, hogy ki lehet valójában ez a magányos tanító- és nevelőnő a 19. századi Angliából, aki ilyen regényt tud írni. Nos, ezt sosem fogjuk megtudni, mivel Emily a családtagjain kívül szinte senkivel nem érintkezett, és alig maradtak fenn róla információk. Azért találtam néhány érdekeset:

    1. Álnéven írt

    A másik két Brontë-nővérhez, Charlotte-hoz és Anne-hez hasonlóan Emily sem az eredeti nevén publikált, hanem Ellis Bell néven. Így akarták a nővérek elkerülni a női írók elleni előítéleteket. Az Üvöltő szelek csak Emily halála után néhány évvel jelent meg az igazi neve alatt.

    2. Sohasem volt szerelmes

    Állítólag, bár ebben, persze, tévedhet mindenki. Mindenesetre nagyon visszahúzódó, félénk alkat volt, legszívesebben egyedül, vagy imádott testvére, Anne társaságában töltötte idejét.

    3. Remekül zongorázott

    Mialatt Charlotte és ő Brüsszelben tanultak, Emily zongoratanárként vállalt órákat, bár egyébként nem szerette a diákjait és a tanítást.

    4. Remek célbalövő is volt

    Apja a család biztonságáért aggódva megtanította a fegyver használatára, és Emily jó célbalövő volt.

    5. Elkezdte az Üvöltő szelek folytatását

    Az Üvöltő szeleknek minden valószínűség szerint készült a folytatása, Emily azonban meghalt, mielőtt befejezhette volna. A kézirat utóbb nem került elő, vagy ő maga, vagy valamelyik családtagja semmisíthette meg.

    Emily Brontë: Üvöltő szelek

    A legtitokzatosabb Brontë-lány

    Az írónő harminc évesen halt meg tuberkulózisban, alig néhány héttel karácsony előtt. Egyetlen regénye azonban örök, ereje, vad sodrása, hangulata páratlan, témája pedig merész, gyűlölet és szerelem heves, eltéphetetlen összefonódása áll a középpontjában. És hogy valójában ki volt ez a visszahúzódó kis nevelőnő, aki úgy tudott írni a szenvedélyről, hogy korabeli olvasók kizártnak tartották, hogy a regényt nő írta? Ez örök titok marad.

    De az Üvöltő szelekről hamarosan írok még bővebben is.

  • Egy engedelmes lázadó: Molnár Borbála, az első magyar költőnő

    Egy engedelmes lázadó: Molnár Borbála, az első magyar költőnő

    1760. Kislány születik, Molnár István nemesi származású református tanító leánya. A korban szokatlan módon a kis Borbálát édesapja megtanítja olvasni, ám a szokatlan dolgoknak ezzel nincs vége, sőt, itt kezdődnek.

    A szokatlan életút már önmagában lázadás?

    Írni Borbála már magától, lopva tanul meg, édesapja szerint ugyanis egy lánynak nincs ilyesmire szüksége, úgyis csak bugyuta szerelmes leveleket firkálna. Bár iskolába nem járhat, szívesen tanul együtt otthon két öccsével, később pedig saját fiaival. Mindent elolvas, ami a kezébe kerül.

    Anyja fiatalon, 17 évesen férjhez kényszeríti egy jómódú gazdához, akit Borbála nem szeret. Bántalmazás, alkoholizmus, tehetetlen feleség, az eseményeket részvéttel, de csendben és tétlenül figyelő falu. „Azok a régi szép idők.” De ebből a fájdalomból születnek Borbála első versei, melyek a női élet problémáit tárják fel.

    Mihelyt bevezetik a polgári válást Magyarországon, Borbála beadja a válópert, de a halál hamarabb választja el tőle a férjét. Nem házasodik újra, egyedül neveli fel és iskolázza három fiát. Elválni, gyerekeket nevelni egyedülálló nőként – csupa szokatlan, akkoriban enyhén szólva is megrökönyödést kiváltó döntés.

    Mecénások és az első magyar költőnő

    Hát még azért milyen ferdén néznek rá sokan, hogy nem elég, hogy nőként irkál, de még idegen férfiakkal is levelezik! Pedig Borbála mindezek ellenére nem tipikus lázadó, pedáns és szorgalmas háziasszony, éveken át csendben tűrő feleség, és anyai kötelességeit sosem téveszti szem elől. Csakhogy egy olyan korban él, amikor nemhogy az írás, de az olvasás sem számít mindennapos elfoglaltságnak a nők körében, ha pedig mégis olvasnak, szinte közügynek számít: mit olvashat egy nő?

    Borbála néhány jó szemű és szándékú támogató segítségével (ők azok a bizonyos férfiak, akikkel oly gyanús levelezést folytat) kerül be az irodalmi életbe, kiadják első könyvét. Saját érzéseit, boldogtalan házasságát, fájdalmait önti versbe, és első olyan költőnőnk lesz, akinek nyomtatásban jelennek meg magyar nyelven írott versei.

    Borbála levelezőpartnerei közt azonban nemcsak férfiak voltak, akadt ott egy másik nő is, akire szintén emlékszik az utókor: az erdélyi Újfalvy Krisztina költőnő, akivel közös kötetet is megjelentettek Barátsági vetélkedés címmel, melyben mindkét nem, nők és férfiak hibáit taglalják szórakoztató módon.

    Újhelyi poétriánk: Molnár Borbála élete

    Martinák Jánosné: Újhelyi poétriánk

    Molnár Borbála sok szempontból hagyományos, más szempontokból viszont nagyon is kirívó életét Martinák Jánosné Újhelyi poétriánk című könyvéből ismertem meg, melynek fejezetei a költőnő életének egy-egy időszakát mutatják be, gyermekkorától kezdve unokái terelgetéséig, majd haláláig. Portré egy nőről, akinek pont az a nehéz, előre elrendelt asszonysors jutott, mint számos társának a korban, ám aki a maga és mindannyiuk nevében leírta és könyvben megjelentette ennek a sorsnak a darabkáit.

    A könyvért pedig hálás köszönet a szerzőnek és kedves olvasómnak, aki általa újabb elfeledett szeletét ismertette meg velem a magyar irodalomnak, és remélem, a bejegyzésemen keresztül másokkal is.

    Te milyen magyar költőnőket ismersz és szeretsz?

  • Angol klasszikusok könyvkihívás 2021

    Angol klasszikusok könyvkihívás 2021

    Annak örömére, hogy a tavalyi könyvkihívást nem teljesítettem, meg a tavalyi év úgyis megy a levesbe, most újba kezdek. Mivel az angol klasszikusokat nagyon szeretem, de közel sem elég jól ismerem, ez az év róluk (is) fog szólni. Havi egy kijelölt regénynél maradok, mert tudom, úgyis pillanatnyi szeszélyeimtől és egyéb hirtelen jött ötlettől (és ajánlástól) vezérelve fogom majd a többi olvasmányt választani, és szükségem van erre a szabadságra, hogy izgatottan olvashassak. Szóval a lista a következő:

    1. William Makepeace Thackeray: Hiúság ​vására
    2. Charles Dickens: Copperfield Dávid (újraolvasás)
    3. Oscar Wilde: Dorian ​Gray arcképe
    4. Jane Austen: Emma (újraolvasás)
    5. Charles Dickens: Szép remények
    6. Jane Austen: A mansfieldi kastély (újraolvasás)
    7. Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
    8. Wilkie Collins: A ​fehér ruhás nő
    9. Anne Brontë: Agnes ​Grey
    10. Anthony Trollope: Hitek ​és remények
    11. George Meredith: Az ​önző
    12. George Orwell: 1984

    Van benne több újraolvasás is, mert úgy gondolom, és tapasztaltam is, hogy ha egy regény olvasása óta több mint tíz év eltelt, akkor az nagyon sok újdonságot adhat. (Éljen Jane Austen, kamaszkorom egyik kedvence, akit felnőtt fejjel újra megszeretek, bár kicsit másként. Valamint húúúú… több mint tíz éve voltam kamasz. Ebbe most ne is menjünk bele.)

    Egyébként a tavalyi, külföldi és magyar kortárs irodalmat célzó kihívásom, bár nem teljesítettem, mégis célt ért. Azokat a könyveket, amik a listában voltak, nem mind olvastam el, de sok más kortárs regényt igen, főleg magyart és amerikait. Idén is fogok, sok kedvenc szerzőm is van az utóbbi évekből, akikhez vissza szeretnék térni: Szécsi Noémi, Esterházy Péter, Závada Pál, Tóth Krisztina, Toni Morrison, Anna Gavalda, Margaret Atwood, Murakami Haruki. Ha így folytatom, új szerzőkre nem is lesz idő. Miért nem kaptam én egy időnyerőt karácsonyra? 😛

    Te szereted a könyvkihívásokat? Csatlakozol?

    Létrehoztam a kihívást a molyon is, így minden résztvevőnek könnyebben követhető lesz, hogy áll vele – kattints ide a csatlakozáshoz! (moly.hu regisztráció szükséges hozzá)

  • 8 könyv karácsonyra nőknek

    8 könyv karácsonyra nőknek

    Aki szeret olvasni, annak könnyű ajándékot venni? Hm. Nem feltétlenül. Mindenesetre az egyértelmű, hogy könyvek között érdemes keresgélni. Ehhez hoztam most egy kis ötletgyűjteményt, mégpedig kifejezetten nőknek, mert a most következő könyvek női sorsokat kísérnek, és elsősorban a női lét kérdéseit és problémáit boncolgatják. Vannak köztük kortárs és klasszikus regények, magyar, európai és amerikai szerzők művei, komolyabbak és szórakoztatóbbak – és egy olyan, ami különösen kedves nekem, mert én írtam. 🙂

    Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

    Rakovszky Zsuzsa az egyik kedvenc kortárs írónőm. Annyira szépen ír, hogy az már szinte költészet, és érzékenyen, finoman bontogatja a sorsokat a regényeiben, novelláiban, melyek közül a kedvencem (bár nehéz dönteni, és a változtatás jogát fenntartom a jövőben) A kígyó árnyéka.

    Ez a regény a 17. századi Magyarországon játszódik, főszereplője pedig az életére visszatekintő Lehmann Orsolya. Egy kislányt látunk, akivel nem törődik senki. Aki reménykedik egy ideig, megözvegyült édesapjánál keresi az elfogadást és szeretetet, de valami másra bukkan helyette. Szeretetre éhezik, de senkitől, még a legkétségbeesettebb tettekkel sem tudja azt kicsikarni. A dolgok csak megtörténnek vele, ő pedig tűri. Nem igazán van választása, vagyontalan, félárva lány, aki teljesen ki van szolgáltatva apjának, akivel a kapcsolata ragaszkodás és gyűlölet eltéphetetlen köteléke, melyben mindketten foglyok.

    Az emberek egész életében olyan bűnökért ítélik meg, melyeket el sem követett, míg valódi bűnei súlyos titokként nyomják a lelkét. Néhány röpke hónap adatik neki, amikor ráeszmél, milyen szeretni. Ezen kívül a szépség és béke egyedüli forrása életében a természet. Néhány emlék holdfényes éjszakáról, nyári erdőben való barangolásról, patakcsörgedezésről, messze az emberek mindig figyelő tekintetétől.

    Természet, álmok, félelmek, a lélek rezdülései érzékletes, gyönyörű képekben keverednek ebben a regényben, mely fájdalmasságában is csodaszép. Kérdéseket suttog sorsról, szeretetről, szenvedésről, bűnről, titkokról.

    Kaffka Margit: Színek és évek

    Ez a regény is egy visszaemlékezés, melyben Kaffka Margit a 20. századi, hanyatló dzsentri társadalomba kínál betekintést egy nő sorsán keresztül. „Én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről, akit húsz esztendővel ezelőtt az én nevemen hívtak” – mondja Pórtelky Magda, aki már öregasszonyként (ő tekint így magára, egyébként ötven éves!), csendes magányból tekint vissza életére.

    Ebben az életben az ifjúság ragyogó színei keverednek a későbbi évek szürkeségével, fanyar belenyugvásával, keserűségével. Látjuk a nagyravágyó, álmodozó kislányt, akinek ugyanakkor minden mozdulata, tekintete megfigyelés alatt áll, és aki előtt egy cél lebeg: hogy elkeljen – és már az is szégyen, hogy ez csak a második báli szezonban sikerül neki.

    Magda egy olyan világban nő fel, ahol a nő csak a férjén keresztül érvényesülhet. Jó férjet kell fogni, utána pedig kifacsarni ebből a házasságból mindent, ami maga és a gyerekei számára előnyös. Így aztán Magda egyszerre lesz élősködő és kiszolgáltatott, utálatos és szánnivaló. Mindig egy férfiba kapaszkodik, őt tolja, rajta keresztül próbál felemelkedni.

    Csakhogy a világ közben megváltozik, Magda pedig nem tud vele változni. Őt úrilánynak, feleségnek nevelték, aki az erős külső elvárások miatt sokat ad a látszatra, belül viszont önbizalomhiányos és tehetetlen. A változások megtörik és megkeserítik, és bár ő maga sosem éri el, de három lányának már meg tudja adni a függetlenség lehetőségét.

    Kicsit lassú, pátoszos ez a regény, de aki egyszer elkapja a ritmusát, azt magával rántja egy különös, régi világba, és a női lélek mélységeibe. Engem a történelemből mindig is az érdekelt a legjobban, amit Kaffka Margit mutat nekünk: a konyhák, hálószobák, előszobák, és a jelentéktelen, hétköznapi emberek. Az ember.

    Németh László: Égető Eszter

    Németh László: Égető Eszter

    Még egy 20. századi regény. Ha női sorsról van szó, hogy is maradhatna ki Németh László? Már amikor az Iszonyt olvastam tőle, akkor is megdöbbentett, hogyan tud egy férfi ilyen érzékeny éleslátással írni a női lélekről. A később olvasott regényei csak még jobban elképesztettek, főleg az Égető Eszter.

    Ez a regény a címbeli Esztert kíséri kislánykorától egészen nagymamakoráig, Németh László pedig hihetetlen érzékenységgel ábrázolja a lánykori barátságok szinte még tudattalan intrikáit, az udvarlás időszakában oly elveszett Esztert, majd a későbbi otthonteremtő feleséget és édesanyát.

    Eszter a maga csendes, szorgalmas, alkalmazkodó módján szinte észrevétlenül van jelen az életben. Gyengesége és ereje is ebben rejlik. Akárhová vetődik, akármit ad neki vagy vesz el tőle az élet, ő csendben és fáradhatatlanul szőni kezdi újra a hálót a szíve fonalaiból, hogy felépítse azt a meleg otthont, ahova a körülötte levők is gyökeret ereszthetnek. Erőfeszítéseit azonban nemhogy nem hálálják meg, de észre sem veszik még a hozzá legközelebb állók, a férje és a gyerekei sem.

    „A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő; csak ha fogy, az vevődik észre” – mondja Németh László a regényben, és ebben az egyetlen mondatban összesűríthető Eszter élete. Tragédiává mégsem válik a sorsa, mert Eszter építő és otthonteremtő alak, és mindig akadnak olyanok, akik rászorulnak, hogy a jóságánál kissé megmelegedjenek.

    Lev Tolsztoj: Anna Karenina

    Egy igazi és örökérvényű klasszikus. Anna bárki lehetne. Anna a nő, aki, miután illendően férjhez ment és gyermeket szült, szerelmes lesz. Vronszkij iránti szerelmében a teljes élet reménye nyílik meg előtte, és ő bátran lépne erre az útra. Ez lesz a veszte.

    Olyan még csak megtörténhet a 19. századi Oroszországban, hogy egy asszony diszkréten csalja a férjét, a társadalom pedig szemet huny felette. De hogy Anna felvállalja az igazságot: ő nem szereti a férjét, soha nem is szerette, Vronszkijt szereti? Ez már sok, ezért már kirekesztik. Nem kap többé meghívást sehova, s tőle sem fogad el meghívást senki. Vannak, akik elítélik, mások pedig kénytelenek elítélni, ha nem akarnak ők maguk is ítéletet.

    A kiközösítés azonban csak Annára vonatkozik, Vronszkijra nem. Míg Anna elveszíti becsületét és kapcsolatait, Vronszkij megítélésén a viszonyuk nem változtat. Ordít a helyzet igazságtalansága, és ez aláássa kettejük kapcsolatát is. Vronszkij csak azzal állhatna igazán Anna mellé, ha felvállalja ugyanazt a kitaszítottságot, ami Anna osztályrésze. De nem teszi, Anna pedig teljesen tehetetlen ebben a helyzetben. Semmije nem marad a szerelmen kívül, és amikor azt is elveszíti, úgy érzi, nincs miért élni tovább.

    Bűnös-e Anna? Nem bűnösebb, mint bárki más. Bátrabb. A teljesebb élet reményében ki akar lépni a társadalom által rászabott keretből, ezért jár a büntetés. Ennek a regénynek az üzenete túlmutat a moszkvai és szentpétervári úri társaságon, még a korabeli és a mai női sorson is. Annyi rétege van, hogy meg sem kísérlem még csak felvillantani sem őket egy ilyen rövid összegzésben. Amúgy meg, sztereotípiák a hosszú orosz nevekről ide vagy oda, szerintem nem nehezen olvasható és izgalmas regény.

    Jane Austen: Értelem és érzelem

    Jane Austen: Értelem és érzelem

    Kamaszként olvastam először, majd a filmet is számtalanszor megnéztem. Amikor a harmincadik születésnapom előtt újra kézbe vettem, újra meghódított. Azelőtt gyönyörű, érzelmekkel teli szerelmes regényt láttam benne, később inkább a fájdalmat és a társadalomkritikát éreztem erősebben. De Jane Austen regénye nem véletlenül örök klasszikus, ami minden korosztálynak ad valamit.

    Marianne és Elinor, bár szerető testvérek, mégis két teljesen ellentétes dolgot képviselnek a regényben: értelem és érzelem. Elinor az, aki mindig úgy viselkedik, ahogyan kell, józansága és önuralma mögé rejtve valódi érzéseit. Marianne őszinte és nyílt, tettetésre és képmutatásra képtelen, hevessége és féktelensége azonban mély érzésekkel párosul. A regényen végighúzódik ez az ellentét, a hősnők sorsában összecsap, és … SPOILER! Elinor elnyeri a boldogságot, Marianne nem. Sőt, Marianne éppen azt adja fel önmagából a történet végére, ami egyéniségének legnagyobb kincse volt. SPOILER VÉGE!

    Bár sokkal fájdalmasabbnak látom a regény befejezését a mai fejemmel, mint egykor kamaszként, de magát a regényt is sokkal mesteribbnek, provokatívabbnak érzem. Mintha Jane Austen egyetlen kérdést akart volna a világ arcába vágni: tényleg ennyivel fontosabb megfelelni az elvárásoknak, mint őszintén, képmutatás nélkül élni? Ez a kérdés pedig, azt hiszem, ma is épp olyan aktuális, különösen a kedvességre és engedelmességre nevelt, kétségbeesetten megfelelni akaró lányok és nők életében.

    Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

    Egy kortárs amerikai bestseller. A külső elvárások és a megfelelés ebben a regényben is felbukkan, mely egy tökéletesre tervezett amerikai kertvárosba viszi el olvasóját, a 90-es évekbe, Celevelandbe.

    A jómódú mintacsalád, Richardsonék, vagyis Elena, ügyvéd férje és a négy kamasz gyerekük életébe csöppen bele Mia, a fotóművész, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Pearlt. A gyerekek kíváncsian ismerkedni kezdenek, és a két család nagyobb hatással lesz egymásra, mint azt bárki is gondolná, történetükön keresztül pedig bepillanthatunk a tökéletesnek tűnő látszat mögé. Naná, hogy hullanak ki a csontvázak a szekrényből.

    A két női főhősön, Mián és Elenán keresztül a regénynek fontos témája az anyaság, a családi titkok és az önmegvalósítás, és Celeste Ng érzékenyen nyúl ezekhez a kérdésekhez, ítélet nélkül járja körbe őket. Az a bizonyos tűz is végig fontos jelkép a regényben, minden szereplő magában hordozza a szikrákat, az olvasó pedig a kérdést, hogy vajon pusztító vagy éltető, felszabadító ez az erő.

    Elizabeth Gilbert: New York lányai

    Aki egy ideje olvassa már a blogom, hallhatott erről a regényről, és még fog is. 🙂 Ugyanis a New York lányai az egyik kedvenc idei olvasmányom, és ez is egy visszaemlékezés. A nyolcvankilenc éves Vivian Morris mesél ifjúságáról, majd későbbi életének fontos eseményeiről és szereplőiről. Egy élvhajhász, felelőtlen fiatal lányt kísérünk végig a felnőtté válás és a kiteljesedés útján, és egy olyan életúton, ami nem fér be a hagyományos keretek közé.

    Izgalmas és elgondolkodtató történet ez barátságról és szerelemről, elégedettségről és boldogságról, női szexualitásról, és arról, hogyan maradhat az ember hű önmagához, miközben keresi a helyét a világban. Ezen felül pedig még azért is különösen közel került hozzám, mert New Yorkban játszódik, és én imádtam a 40-es évekbeli és a későbbi New Yorkok hangulatát a könyvben – és nekem is megvan a magam New Yorkja, ami egyetlen, és csak nekem létezik.

    És az enyém: Úton

    Ürmös Beáta: Úton

    Végül hadd ajánljam azt a könyvet is, aminek megkülönböztetett helye van a szívemben: a sajátomat, mely egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól. Lili egy multinál dolgozik, ahol előléptetés vár rá, vőlegényével az esküvőre készülnek, ő mégsem érzi magát a helyén, hétköznapjai kopottnak és szürkének tűnnek, hiányzik belőlük a lényeg: valódi önmaga és az álmai. Egy véletlennek és egy hirtelen döntésnek köszönhetően csapot-papot otthagy, hogy Ausztráliába menjen, világot lásson – és a világ végén talán megtalálja azt, amire valójában vágyik.

    A harmincasok az a korosztály, akiktől a társadalom azt várja, hogy megállapodjanak, családot alapítsanak. Ők már kitapostak egy karrierutat, amin a következő évtizedekben haladni fognak. De mi van, ha önmagukat egyre inkább megismerve időközben rájönnek, ezt a szépen alakuló életet mégsem érzik a magukénak? Érdemes még ilyenkor szakmát váltani, álmokat kergetni, mindent elölről kezdeni? Mit tud kezdeni magával egy átlagos, irodában, teljes munkaidőben dolgozó fiatal, aki több szabadságra, messzi tájakra vágyik? Lehet egyensúlyt találni álmok és hétköznapok között? Mennyire szabad rábízni magunkat a vágyakra, a szenvedélyre?

    Lili mellett más női szereplők is felbukkannak a regényben, és hozzák magukkal a saját kérdéseiket szerelemről, egyedüllétről, anyaságról, gyászról és önmegvalósításról. De felbukkannak természetesen kenguruk, vombatok, krokodilok, na, meg harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájak is.

    Neked van még kedvenc regényed női sorsról?

  • Mit olvassak? 140+ ötlet: regények, novellák, mesék, versek, memoárok, blogok

    Mit olvassak? 140+ ötlet: regények, novellák, mesék, versek, memoárok, blogok

    #Otthonolvasok. De mit? Ha már kifogytál az ötletekből, vagy csak új témákra kalandoznál, válogass a kedvenceimből. Eredetileg az évekkel ezelőtti tavaszi bezártság idején gyűjtöttem őket, akkor még csak nyolcvanat, de folyamatosan bővítem. Mert olvasni még mindig jó, és mindig az lesz. És olvasni nagyon sokfélét lehet, nem is csak regényeket.

    Hogy könnyebben átlátható – na, meg még inkább izgalmas – legyen, tematikus könyvkihívás listákba rendeztem őket. Amikről részletes ajánlót is írtam korábban, azokat linkeltem. Lássuk.

    Európai klasszikusok könyvkihívás:

    1. Bulgakov, Mihail: A Mester és Margarita
    2. Flaubert, Gustave: Bovaryné
    3. Lagerlöf, Selma: Jeruzsálem
    4. Maupassant, Guy de: Egy ​asszony élete
    5. Moravia, Alberto : Egy ​asszony meg a lánya
    6. Sienkiewicz, Henryk: Quo Vadis
    7. Tolsztoj, Lev: Anna Karenina

    Angol klasszikusok könyvkihívás:

    1. Austen, Jane: Meggyőző érvek
    2. Brontë, Anne: Wildfell asszonya
    3. Brontë, Charlotte: Villette
    4. Brontë, Emily: Üvöltő szelek
    5. Dickens, Charles: Szép ​remények
    6. Eliot, George: Middlemarch
    7. Orwell, George: 1984
    8. Shelley, Mary: Frankenstein
    9. Thackeray, William Makepeace: Hiúság ​vására
    10. Wilde, Oscar: Dorian ​Gray arcképe

    Amerikai klasszikusok könyvkihívás:

    1. Alcott, Louisa May: Kisasszonyok
    2. Fitzgerald, F. Scott: A nagy Gatsby
    3. Hawthorne, Nathaniel: A skarlát betű
    4. Lee, Harper: Ne ​bántsátok a feketerigót!
    5. Mitchell, Margaret: Elfújta a szél
    6. Salinger, J. D.: Zabhegyező
    7. Yates, Richard: A ​szabadság útjai
    8. Wharton, Edith: Az ártatlanság kora

    Magyar klasszikusok könyvkihívás:

    1. Füst Milán: A feleségem története
    2. Kaffka Margit: Színek és évek
    3. Kosztolányi Dezső: Pacsirta
    4. Németh László: Iszony
    5. Németh László: Égető Eszter
    6. Illyés Gyula: Puszták népe
    7. Szerb Antal: Utas és holdvilág
    8. Márai Sándor: Az igazi
    9. Móricz Zsigmond: Sárarany
    10. Örkény István: Tóték

    Európai kortárs könyvkihívás:

    1. Baricco, Alessandro: Tengeróceán (és nekem kedvencem lett még másik kettő is, amit olvastam tőle: Selyem és Novecento)
    2. Fowles, John: A francia hadnagy szeretője
    3. Grass, Günter: A bádogdob
    4. Lessing, Doris: A fű dalol
    5. Mora, Terézia: Muna
    6. Smirnoff, Karin: Elmentem ​az öcsémhez (és a teljes Jana Kippo-sorozat, melynek ez az első kötete)

    Amerikai és kanadai kortárs könyvkihívás:

    1. Atwood, Margaret: A Szolgálólány meséje (folytatása, a Testamentumok szintén)
    2. Atwood, Margaret: Az ​ehető nő
    3. Gilbert, Elizabeth: New York lányai
    4. Gyasi, Yaa: Hazatérés
    5. Shriver. Lionel: Beszélnünk ​kell Kevinről
    6. Morrison, Toni: Nagyonkék

    Magyar kortárs könyvkihívás:

    1. Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
    2. Jókai Anna: A feladat
    3. Krasznahorkai László: Sátántangó
    4. Gergely Ágnes: Őrizetlenek
    5. Krasznahorkai László: Sátántangó
    6. Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
    7. Szabó Magda: A Danaida
    8. Szabó Magda: Az őz
    9. Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
    10. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
    11. Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve
    12. Rakovszky Zsuzsa: Célia
    13. Spiró György: Az Ikszek
    14. Závada Pál: A fényképész utókora

    Ausztrál kortárs könyvkihívás:

    1. Flanagan, Richard: Egy tenyér, ha tapsol
    2. Moriarty, Liane: Kilenc idegen

    Humoros regények könyvkihívás:

    1. Fable, Vavyan: Nászjelentés
    2. Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
    3. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány (és a sor tetszőlegesen folytatható, nekem nagy kedvenceim még: A három testőr Afrikában, Az ellopott futár, A tizennégy karátos autó, Az elveszett cirkáló, Az úr a pokolban is úr)
    4. Simsion, Graeme: A Rosie projekt
    5. Szerb Antal: A Pendragon legenda (több is ez humoros regénynél szerintem, zseniális detektívregénynek álcázott detektívregény-paródia)
    6. Twain, Mark: Egy jenki Arthur király udvarában
    7. Wodehouse, P. G.: Forduljon Psmithhez!
    8. Wodehouse, P. G.: Nyári zivatar

    Ifjúsági regények könyvkihívás:

    1. Collins, Suzanne: Az éhezők viadala-trilógia
    2. Dickens, Charles: Copperfield ​Dávid
    3. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
    4. Kästner, Erich: A két Lotti
    5. Knight, Eric: Lassie hazatér
    6. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi-sorozat
    7. Montgomery, Lucy Maud: Anne otthonra talál (és akár a teljes további Anne-sorozat, bár nekem egyre kevésbé tetszettek a folytatások)
    8. Szabó Magda: Abigél (de nagyon szerettem a többi “kislányregényét” is: Álarcosbál, Születésnap, Mondják meg Zsófikának)
    9. Rowling, Joanne Kathleen: Harry Potter-sorozat

    Romantikus regények könyvhkihívás:

    Némelyik könnyedebb, mások komolyabbak.

    1. Austen, Jane: Büszkeség és balítélet
    2. Freeman, Kimberley: Vadvirágok ​lányai
    3. Gárdonyi Géza: Ida regénye
    4. Gavalda, Anna: Együtt lehetnénk
    5. Jókai Mór: Egy magyar nábob
    6. Jones, Tayari: Egy amerikai házasság
    7. Márquez, Gabriel García: Szerelem a kolera idején
    8. Mikszáth Kálmán: Különös házasság
    9. Mitchell, Margaret: Elfújta a szél
    10. Móra Ferenc: Aranykoporsó
    11. Sparks, Nicholas: Szerelmünk lapjai

    Családregények könyvkihívás:

    1. Gyasi, Yaa: Hazatérés
    2. Márquez, Gabriel García: Száz év magány
    3. Ng, Celeste: Amit sohase mondtam el
    4. Szabó Magda: Régimódi történet
    5. Tokarczuk, Olga: Őskor és más idők
    6. Wingate, Lisa: Elrabolt életek
    7. Závada Pál: Jadviga párnája

    Krimik

    1. Brown, Dan: A Da Vinci-kód
    2. Christie, Agatha: Gyilkosság az Orient Expresszen
    3. Moriarty, Liane: A férjem valamit titkol
    4. Morton, Kate: Felszáll ​a köd
    5. Owens, Delia: Ahol ​a folyami rákok énekelnek

    Novellák kihívás

    Klasszikus és kortárs, magyar, európai és amerikai szerzők egyaránt.

    1. Fitzgerald, F. Scott: Benjamin ​Button különös élete
    2. Gavalda, Anna: Életre ​kelni
    3. Mikszáth Kálmán: A jó palócok
    4. Örkény István: Egyperces novellák
    5. Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban
    6. Rakovszky Zsuzsa: Boldog vég
    7. Tóth Krisztina: Fehér farkas
    8. Tóth Krisztina: Pixel

    Meseregények és mesék

    1. Andersen, Hans Christian – bármelyik meséje, leginkább felnőtteknek ajánlom
    2. Ende, Michael: A Végtelen Történet
    3. Ende, Michael: Momo
    4. Lagerlöf, Selma: Nils Holgersson csodálatos utazása
    5. Lewis, C.S.: Narnia-sorozat
    6. Saint-Exupéry, Antoine de: A kis herceg
    7. Tolkien, J.R.R.: A Hobbit
    8. Valente, Catherynne M.: A ​lány, aki körülhajózta Tündérföldet

    Memoárok

    1. Ali, Nudzsúd – Minoui, Delphine: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony
    2. Eger, Edith Eva: A ​döntés
    3. Harry herceg: Tartalék
    4. Janmi, Pak: Élni akartam
    5. Noah, Trevor: Bűnben születtem
    6. Obama, Michelle: Így lettem
    7. Spears, Britney: A bennem lévő nő
    8. Stern, André: …és ​sosem jártam iskolába
    9. Westover, Tara: A tanult lány
    10. Yousafzai, Malala – Lamb, Christina: Én vagyok Malala – A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

    Könyvkihívás (nemcsak) szülőknek:

    1. Chapman, Gary: Gyerekekre hangolva
    2. Faber, Adele – Mazlish, Elaine: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
    3. Forward, Susan: Mérgező szülők
    4. Liedloff, Jean: Az elveszett boldogság nyomában
    5. L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve
    6. Nyitrai Erika: Az érintés hatalma
    7. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
    8. Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
    9. Payne, Kim John: Melegszívű fegyelmezés
    10. Vekerdy Tamás: Jól szeretni (és még sok mást is lehetne)

    Versek

    Ezeket nem lehet listába szedni, minden naphoz más hangulat és más kedvenc vers tartozik. De azért írtam egy-egy örök kedvencet mindegyiküktől:

    • Áprily Lajos: Ködös évszak előtt
    • Heltai Jenő: Szabadság
    • Juhász Gyula: Magamhoz
    • Lackfi János: A fekete router
    • Szabó Lőrinc: Valami örök
    • Szabó T. Anna: A nő az akkor nő
    • Tóth Árpád: Áprilisi capriccio
  • Egyszerolvasós vagy többször olvasható regények?

    Egyszerolvasós vagy többször olvasható regények?

    Egyszerolvasós vagy többször olvasható, mindig újat adó, sosem feledhető regények? Mitől kerül vajon egy könyv egyik vagy másik kategóriába? Ezen gondolkoztam a napokban, és mielőtt belemélyednék a témába, azzal kezdem, hogy szerintem mindkét fajta könyvnek megvan a helye az irodalomban és a könyvespolcokon. Attól, hogy egy regényt egyszer elolvasok, majd továbbadom, vagy visszaviszem a könyvtárba, még lehet az izgalmas és szórakoztató. Mert ha nem lenne, nem olvasnám el egyszer sem. Ugyanakkor ott vannak azok, melyeket újra és újra előveszek, gyakran évekkel később, és újraolvasva megint igazi élményt adnak. Mást, mint előzőleg.

    Szépirodalomról és ponyváról beszélek? Ezek sarkítások. Nem ilyen egyszerű ez a vagy-vagy. Sőt, nem is vagy-vagy. Vagy a szépirodalom nem szórakoztathat, a szórakoztató irodalom pedig nem gondolkodtathat el, érinthet meg valamit mélyebben bennünk? Szerintem a legtöbb jó regény ezeket egyszerre teszi. Akkor miért ragaszkodunk a besoroláshoz, hogy mi szépirodalom, mi “csak” szórakoztató? Most arra hívlak titeket, hogy lépjünk ki ezekből a kategóriákból, közelítsünk máshogy afelé, mitől lesz egy regény örök érték.

    Miért olvasunk újra egy regényt?

    Milyen regényeket olvastam újra, vagy tervezek újraolvasni? És melyek azok, melyeket biztosan nem fogok? Tágítva az időt, melyek azok a regények, melyek 20 év múlva is adni fognak valamit, ha újraolvasom őket? Túllépve önmagamon, melyek azok a regények, melyeket az emberek 30 éve is olvastak, ma is olvasnak és olvasni fognak 30 vagy 100 év múlva is?

    A klasszikusokat az idő teszi klasszikussá, de közös bennük, hogy olyat adnak, ami örök érvényű. Ez az örök érvényű pedig tud szólni a húszévesekhez éppúgy, mint a hatvanévesekhez, a mai emberhez éppúgy, mint a következő évszázadban élőhöz.

    De mi az, ami örök érvényű?

    Az ember. Az emberi sors és az emberi kapcsolatok körüli kérdések azok, melyek kétezer éve is aktuálisak voltak, ma is azok, és azok lesznek évszázadok múlva is, és örökké. 🙂 Szerelem, szeretet, vágy, gyűlölet, bosszú, függés, önfeláldozás. Bűn és megbocsátás. Szülők és gyerekek, férfi és nő, ember és ember közti viszonyok. A sors alakíthatósága, az élet értelme, szenvedés és boldogság, sebek és gyógyulás, hiányok és kiteljesedés. Egyensúlykeresés.

    Ha egy regény ilyesféle problémákat feszeget, akkor nem tud elévülni. És mivel az emberi kapcsolatokról, az emberi lét kérdéseiről mást gondolunk fiatalon, mint idősen, így ezek a könyvek minden életkorban mást indítanak el bennünk. Mivel a regényt az olvasó fejezi be. Milyen szerencse, hogy az emberi problémák száma végtelen, megoldani pedig nem lehet őket, igaz?

    Írószemmel pedig…

    Nem, nem a szuperizgalmas cselekmény teszi a regényt halhatatlanná. Élvezetessé igen. De halhatatlanná a jól kidolgozott szereplők teszik.

    Olyan szereplők, akik valódiak, jellemük van, szokásaik, kapcsolataik, problémáik. Olyan szereplők, akikkel azonosulni lehet, mert nők vagy férfiak, anyák vagy testvérek, barátok vagy sorstársak, haragtartók vagy megbocsátók, nyughatatlanok vagy fásultak, gyengék, erősek, kicsik, nagyok, álmodozók, sorskovácsok, áldozatok, útkeresők. Kapcsolataikban vitákkal, kétségekkel, sérelmekkel küzdenek, maguk is törékenyek és tökéletlenek, ahogy a közösségek is, melyekben élnek. Ezek a szereplők válaszokat keresnek, vagy éppen kérdéseket. Mint az olvasó emberek.

    Te mit gondolsz, mitől lesznek klasszikusok a klasszikusok?

  • Elnyomott érzelmek és életközepi válság Márai tollából: Válás Budán

    Elnyomott érzelmek és életközepi válság Márai tollából: Válás Budán

    Rég olvastam Márait, most újra. A Válás Budán kicsit emlékeztetett A gyertyák csonkig égnekre, mivel itt is egy éjszakai beszélgetés áll a középpontban, két ifjúkori barát beszélgetése. Vagyis, inkább az egyikük, Greiner Imre, az orvos monológja. És ott van még a nő, akinek mindkettejük életében szerepe van, és akit csak a két férfi emlékein keresztül ismerünk meg.

    Ezt a hosszú éjszakát azonban egy meglehetősen hosszú bevezetés előzi meg, mely főszereplőnk, Kőmives Kristóf bíró gyerek- és ifjúkorát mutatja be. Olvasás közben kissé túl hosszúnak is éreztem, de utólag úgy gondolom, szükség volt rá ahhoz, hogy érthető legyen, ami utána jön. Kőmives Kristóf ugyanis félárván, egy érzelmileg elérhetetlen apa mellett nőtt fel. Két testvéréhez sem fűzték érzelmek, mivel a három gyerek három különböző bentlakásos iskolában nevelkedett.

    Ennek pedig nagy szerepe van a későbbiekben, mivel Kristóf sem felismerni, sem kezelni nem tanulta meg az érzelmeket, ehelyett elnyomja őket. Ami árulkodik róluk, azok csak az álmai és a furcsa, szervi rendellenességgel nem magyarázható rosszullétei.

    A regény középpontjában egy furcsa szerelmi háromszög áll. Ennek kapcsán pedig többé-kevésbé mindhárom szereplőnél láthatjuk, hogy az elnyomott és megtagadott érzelmek hogyan törnek ki végül mégis. Idegi alapú rosszullétek, bizonyos témák következetes kerülése, egy látszólag rendezett házasságból (és nem is csak abból) való kétségbeesett kilépés. Életközepi válság.

    Különösen érzékletes számomra, ahogy Kristóf gondolataiba vezet be minket a szerző. A bíró úr ugyanis igazi feddhetetlen, kötelességtudó polgár, emberi és isteni, társadalmi és morális törvények tisztelője. Ő maga példás házasságban él, két gyermeke és visszafogott társasági élete van, és ahogy az embereket ítéli, nos, abból pontosan látszik, mennyire retteg az érzelmek sodrásától, kiszámíthatatlanságától, mivel még a létüket sem ismeri el. Csak azok a furcsa rosszullétek… Valami, ott belül mégis figyelmet kér.

    Szóval gyerekkori traumák, elnyomott érzelmek és életközepi válság egy amúgy nem mai regényben. Úgy látszik, az emberiség problémái mindig is ugyanazok voltak, és az igazán jó művészek nemcsak észrevenni voltak képesek ezeket, hanem zseniálisan át is adni. Mint Márai, aki most jobban tetszett, mint eddig bármikor. De ez meg az én változásom számlájára írható.

    Neked van kedvenc Márai-regényed?

  • Most akkor tényleg utálni kell Bovarynét?

    Most akkor tényleg utálni kell Bovarynét?

    Azóta terveztem elolvasni Flaubert-nek ezt a klasszikusát, amióta az iskolapadban ülve hallottam róla – hasonlóan Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséhez, amit azóta egyszer már majdnem elolvastam félig. 😛 A Bovaryné nem könnyű olvasmány, és nem is könnyen olvasható. De miközben keresztülrágtam magam a hosszú, aprólékos leírásokon helyekről és emberekről, és elkezdett kibontakozni a történet, egyre inkább elámultam. Flaubert kigúnyol mindent és mindenkit ebben a regényben – romantikát, felvilágosodást, egyházat, tudományt. Mindezt pedig zseniálisan, döbbenetesen, stílusosan.

    Amikor mások véleményét és kritikáit olvasgattam a könyvről, meglepően gyakran találkoztam azzal, hogy utálatosnak látják Emmát, a legellenszenvesebb szereplőnek, akiről valaha olvastak. A nő, akinek semmi sem elég. Nem tudja, mihez kezdjen jó dolgában. Nem származik abból semmi jó, ha egy nőnek sok ideje van agyalni. Szerintem ezek a megállapítások egyrészt kissé pontatlanok, másrészt Emmában és a történetében ennél sokkal több van. Oka van annak, hogy ez a könyv halhatatlan lett. Szóval nézzük.

    Ki is Emma, és mi az, ami nem elég neki? Félárva lány, aki anyját korán elvesztette, apja neveli őt egy tanyán, ahol Emma számára nem sok érdekes dolog akad, az életet álmodozással tölti ki. Álmai éppoly bugyuták és felszínesek, mint azok a romantikus regények, amiket olvas. Várja a nagy szerelmet, ami majd kiragadja a vidéki unalomból, felemeli valahová a magasba, ahol minden ragyogó, érzelmes, mozgalmas, izgalmas.

    És akkor jön Bovary Károly. Egy középszerű orvos, aki anyja noszogatására szerzi meg ezt a szakmát, de se tehetség, se becsvágy nincsen benne. Férjnek és embernek is pont ilyen középszerű és unalmas. Este hazajön, jóízűen megeszi a meleg vacsorát, utána kényelmesen elszunyókál a karosszékben. Társalogni nincs igénye, eszébe se jut, hogy nászútra vigye fiatal feleségét. Számára a házasság a biztos rév, amiben kényelmesen elterpeszkedik. Emma ellenben várna valamit a házasságtól. Álmai fényűzésről és holdfényes éjszakai tengerparton való andalgásról nemcsak valóságtól elrugaszkodottak, de felszínesek is, és nem sok közük van a valódi boldogsághoz. De még ha rossz helyen is keresi azt, ami szerinte a boldogság, akkor is hatalmas arculcsapás lehet neki, hogy a kisvárosban, ahol él, az év legnagyszabásúbb eseménye egy tenyészvásár. Lássuk be, Flaubert igen pontosan (és gúnyosan) ábrázolja a francia vidéki élet reménytelen egyhangúságát és unalmát. Valóban Emma az, aki túl sokat akar?

    Károly egyébként szereti Emmát? A maga módján nyilván. De számomra elég érdekes, hogy a saját megelégedett boldogságától nem veszi észre, hogy a felesége a kezdetektől fogva mennyire boldogtalan. Néha kifejezetten olyan érzésem volt, hogy Emmát is a ház egy kellemes tartozékának tekinti, mint a kényelmes karosszéket vagy a pasztellszínű függönyt. De a legmeghökkentőbb mozzanat az volt, hogy egyik születésnapjára Károly az ő saját becses portréjával lepte meg Emmát. Mivan? Ezek után csodálkoznom kellett volna, hogy Károly annyira balek, hogy ő maga löki Rudolf szerető karjaiba Emmát, és a Léonnal való viszonyából sem sejt semmit?

    Leszögezem, egyébként én sem találtam szimpatikus szereplőnek Emmát. Különösen anyaként döbbenetes a viselkedése. A Rudolffal való szökés tervezésekor a férfinak hamarabb jut eszébe Emma gyereke, mint neki magának, és a kérdésre, hogy vele mi lesz, Emma vállat von, hogy hát majd jön ő is velük. Mintha legalábbis egy kalapról lenne szó, amit bedob a táskába. Emellett Emma valószínűleg senki mellett sem lett volna boldog. Az egyszerű, hétköznapi dolgokban ő nem tudta meglátni a szépet, az az érzelgősséggel és kalanddal kevert fényűzés pedig, amit boldogságnak képzelt, a valóságban nem létezik.

    Mindezek ellenére én nem azt éreztem, hogy Emma azt kapta, amit érdemelt. Tragédiának éreztem ezt a sorsot, mert valami többet is láttam Emmában: ő az ember, aki többre vágyik. Aki nem elégszik meg azzal, hogy a hétköznapok mind egyformán szürkék, hogy ez az unalmas robot az élet, az előre kijelölt szerepekkel, amiknek nem tud megfelelni. Vágyik valami többre, színesebbre, tartalmasabbra. Életre, amiben több az élet. Bár totálisan rossz helyen keresi, tragédiával is végződik a sorsa, de maga a vágy számomra nagyon is érthető és emberi – és végső soron nem ilyenek vagyunk mindannyian? Szeretnénk, ha lenne valami több is az életben annál, minthogy dolgozunk és fizetjük a számláinkat.

    „Bovaryné én vagyok” – mondta Flaubert. Szerintem erre a vágyra gondolt.