Címke: kedvenc

Negyedik éve írom meg ezt az összegzést, és még mindig nagyon szeretem. Idén különösen sokat olvastam, aminek örülhetnék is, ha részben nem azért történt volna így, mert időnként meglehetősen elegem volt a valóságból, és a könyveken kívül máshova nem nagyon lehetett menekülni előle. De a regényekbe merülni jó választás amúgy, kutatások is bizonyítják, hogy hatékonyan csökkenti a stresszt. Ne a homokba dugd hát a fejed, hanem egy jó könyvbe!

A molyon idén elkezdett, és gondosan vezetett olvasmányaim listájának köszönhetően most először azt is meg tudom mondani, szám szerint hány könyvet olvastam 2020-ban: 48-at. Célkitűzésem pedig ezennel az, hogy jövőre ezzel ne akarjak versenyezni, mert nem a szám a lényeg, hanem minden más, amit az olvasmányok adnak.

Szóval jöjjön az a tíz, ami nekem idén a legtöbbet adta, egy-egy kedvenc idézettel kísérve. Némelyikről írtam már bővebben, azt belinkelem, némelyikről meg majd fogok. 🙂

Móra Ferenc: Aranykoporsó

„Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud.”

Németh László: Gyász

„A rokon asszonyok, akik időnként el-elfogták, egész kereken megkérdezték: no, megvigasztalódtál már kicsit, Zsófink? – s félrefordított fejükből rengeteg szánalommal pislogtak rá. Zsófi tudta, hogy két hónap alatt nem illik kicsit sem megvigasztalódni, s azon volt, hogy éppolyan fejhangon feleljen, mint ők – nem olyan könnyű abba beletörődni, ángyi; előbb megöregszem én, mint beletörődjek.”

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

„– Te a fiúkat szereted vagy a lányokat?
– Nem is tudom – tűnődtem. – Se a fiúkat, se a lányokat. Nem nagyon szeretem az embereket.”

Szerb Antal: A Pendragon legenda

„Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe.”

Günter Grass: A bádogdob

„Fehérre lakkozott kórházi vaságyam tehát mérce. Számomra még ennél is több: ez az ágy a cél, amelyet végre elértem, ez a vigasztalásom, sőt hitem is lehetne, ha a kórház igazgatósága megengedné, hogy némi változtatást eszközöljek rajta: szeretném magasabbra emelni a rácsát, hogy többé senki se férkőzhessen túl közel hozzám.”

Alessandro Baricco: Tengeróceán

„Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony… Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam… menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz.”

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene

„Végül is olyan könnyű összezúzni egy történetet. Megtörni egy gondolatsort. Összerombolni egy álomtöredéket, melyet olyan óvatosan hordoznak körbe, akár egy darab porcelánt. Hagyni, vele tartani, ahogy Velutá tette, ez a legnehezebb dolog.”

Elizabeth Gilbert: City of Girls (New York lányai)

„1940 New Yorkja! New York sosem lesz még egyszer ugyanolyan. Nem szeretném leszólni az 1940 előtti vagy utáni New Yorkot sem; a maga módján mindegyik figyelemre méltó lehetett. Ám ez olyan nagyváros, amely folyamatosan újjászületik minden egyes fiatal szemében, aki életében először érkezik ide. Így az a város, az a hely – amely abban a pillanatban csak nekem született újjá – sosem fog újra létezni. Örökké őrzi az emlékezetem, akárcsak az idő egy papírnehezékbe zárt orchideát. Az a város mindörökké az én tökéletes New Yorkom marad.”

Michelle Obama: Becoming (Így lettem)

„Ma már úgy gondolom, ez az egyik legfölöslegesebb kérdés, amelyet felnőtt gyereknek feltehet: “Mi leszel, ha nagy leszel?” Mintha a felnőttség lenne a végállomás. Mintha egy adott ponton valamivé válnánk, és ezzel vége is lenne.”

Yaa Gyasi: Homegoing (Hazatérés)

„– Kinek a történetét higgyük el akkor?
A fiúk némán ültek. Néztek rá, vártak.
– Azét hisszük el, akié a hatalom. Ő az, aki eljut oda, hogy leírja a történetet. Úgyhogy amikor a történelmet tanuljátok, mindig fel kell magatokban tennetek a kérdést: Kinek a története hiányzik nekem? Kinek a hangját nyomták el, hogy ez a hang hallatsszon? Amint ezt kitaláljátok, meg kell találnotok azt a történetet is. Onnantól rendelkezésetekre áll egy tisztább, noha még mindig nem tökéletes kép.”

Meséljetek, nektek mik voltak az idei kedvenceitek!

Ha érdekelnek az előző évi kedvencek is, itt megnézhetitek őket!

Szeretem az év végi visszatekintéseket. A kedvenc pillanatokra, kedvenc helyekre, kedvenc túrákra, kedvenc fotókra. És a kedvenc könyvekre is. Idén a könyvkihívásomnak köszönhetően különösen sok és sokféle könyvet olvastam. Ezen felül pedig még sok mást is, amihez épp hangulatom volt – a hangulatom pedig igen változatos volt, tekintve, hogy az év több mint felében várandós voltam a mostanra már négy hónapos kisfiammal. 😛

Tehát jöjjön a tíz legkedvesebb könyv, amit idén olvastam, egy-egy idézettel kísérve:

Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban

“Milyen könnyen elhiszi az ember saját magának, amit senki másnak nem hinne el!”

Szabó Magda: A Danaida

“A pap istene humortalan isten volt, semmit meg nem értő, a gimnázium rá hivatkozva járatta állandóan növendékeit fekete harisnyában, klottköpenyben, s ugyancsak az ő haragjától félve végeztetett velük vádliközépig érő rakott nadrágban illedelmes testgyakorlatokat, amelyek mindig megmaradtak a tisztesség határain belül, mert ugyanaz a különös isten, aki számon tartotta a harisnyákat, kitiltott a lányok nyakából minden hitvány kis ékességet, eltépette a filmszínésznők képeit, és ellenőrizte, nem kacagnak-e hangosan bűnbánati héten, a tornaórákkal is foglalkozott, és nem tűrte, hogy földön fetrengve talajgyakorlatokat végezzenek, csak karikákat adogathattak egymásnak, fehér, a század legeleje fürdőruhadivatját idéző idétlen tornaruhájukban, vagy nemzetiszínű, paszullyal töltött zsákocskákat hajigálhattak egymásnak, esetleg buzogányt lengethettek, míg a diakonissza vezényelt csettentőjével.”

Tóth Krisztina: Pixel

“A sors többféle lehetőséget kínált fel, és a valóság a legrosszabbra bökött rá, hogy jó, akkor történjen ez.”

Závada Pál: Jadviga párnája

“Szerintem nyugtot kell hagyni minden új teremtménynek a maga természetével. A gyereket is hiába hogy apja nemzette, anyja szülte, mégse belőlük való rész, nem a szüleié. Nem nyírbálhatom, nem gátolhatom majd a növését. Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd továbbvándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. Se túl kevéssé, se túl nagyon nem szabad sem terhelnünk, sem óvnunk.”

John Fowles: A francia hadnagy szeretője

“Mire építse az ember a jobbik énjét, ha nem a régi romjaira?”

Doris Lessing: A fű dalol

“De hát mi más is az őrültség, mint menedék, visszahúzódás a világtól?”

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

“…a zenei világ megváltoztathatatlan, megkérdőjelezhetetlen törvénye megkövetelte, hogy a francia operák német szövegét, amelyet svéd művészek adnak elő, az angolul beszélő hallgatóságnak a jobb megértés végett fordítsák le olaszra.”

Németh László: Irgalom

“S közben úgy érezte, mintha nem is csak Ferit, de az anyját, apját, Bölcskeynét, a haldokló Matát, az egész elfekvőt, a nagy emberiséget húzta volna mellére – a sánta emberiséget, amelynek hitet kell adni, hogy futni tud, s a lábára is vigyázni közben, hogy sántaságába bele ne gabalyodjék.”

Trevor Noah: Born a Crime: Stories from a South African Childhood

“For the first time in my life I had money, and it was the most liberating thing in the world. The first thing I learned about having money was that it gives you choices. People don’t want to be rich. They want to be able to choose. The richer you are, the more choices you have. That is the freedom of money.”

Toni Morrison: The Bluest Eye

“Love is never any better than the lover. Wicked people love wickedly, violent people love violently, weak people love weakly, stupid people love stupidly, but the love of a free man is never safe.”

Ha érdekel a tavalyi kedvenceim listája, azt itt találod, itt pedig a 2017-est.

Tavaly is sok könyvet olvastam. Komolyat, vicceset, felrázót, megrázót, romantikusat, izgalmasat, giccseset (na, az nem kerül ebbe a listába), önsegítőt. A kedvenceim következnek, ami furcsa megnevezés, tekintve, hogy nagy részük nem éppen könnyű, sem nem vidám olvasmány.

Egy könyv viszont nem attól lesz jó szerintem, hogy vidám, vagy hogy mindenki boldog a végén. Még attól sem lesz igazán jó, hogy izgalmas. Hanem attól, hogy megmutat valamit, amit addig nem láttam. Felemel egy más nézőpontba, mássá tesz azáltal, hogy elolvasom. Ezek jönnek most – kifejtés és sorrendiség nélkül, csak egy-egy kedves idézettel kísérve. (A tavalyi kedvenceket pedig, ha érdekel, itt találod.)

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

“…mint azt későbben is volt alkalmam megtapasztalni, a napvilágnál szerzett tudás olykor vajmi keveset használ azon érzéseink ellen, amelyeket a sötétség ültet el és táplál föl bennünk, s még inkább ezek igazítják és formálják tulajdon képükre amazt.”

Charlotte Brontë: Villette

“A boldogság nem krumpli, amit csak úgy elvetnek a földbe, és megtrágyáznak, hogy jól teremjen. A boldogság mennyei fényként sugárzik ránk a magasból. Mennyei permet, mely egy-egy nyári hajnalon bearanyozza a lelket.”

Gergely Ágnes: Őrizetlenek

“– Ne írjuk azt oda, hogy „várunk”? – kérdezte Daniela. – Vagy azt, hogy „gyere haza”?
Megráztam a fejemet.
– Nem, kislányom. Az ember nem alkalmaz erkölcsi kényszert azzal szemben, akit szeret.”

Németh László: Iszony

“Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.”

Németh László: Égető Eszter

“A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő; csak ha fogy, az vevődik észre.”

Illyés Gyula: Puszták népe

“A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg.”

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

“Nagyon rossz, gyermekem, ha egy asszony szembenézett a legrosszabbal, ami érheti, mert azután nem tud már félni semmitől. Márpedig jaj annak az asszonynak, aki semmitől nem fél.”

Malala Yousafzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala – A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

“‘Egy nap szeretnék átkelni ezen a tengeren’, törtem meg a csendet. ‘Miről beszél ez a lány?’, kérdezte a nénikém, mintha valami lehetetlen ötletet vetettem volna fel. Én eközben még mindig azt próbáltam megemészteni, hogy bár harminc éve él a tengerparti Karacsiban, mégsem látta egyszer sem a tengert. A férje nem vitte el a partra, és még ha valahogy sikerült volna is kisurrannia a házból, nem tudta volna követni a tengerhez vezető útjelző táblákat, mivel nem tudott olvasni.”

Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

“Valahányszor Szanaába utazom, Nudzsúd színes ceruzákat kér tőlem. A szerény családi ház nappalijában, a puszta földön kuporogva mindig ugyanazt a színes, sokablakos házat rajzolja. Egyszer megkérdeztem tőle, mi ez: ház, iskola vagy kollégium. ‘Ez a boldogság háza. A boldog kislányok háza’, felelte Nudzsúd széles mosollyal.”

Natalie Goldberg: Writing Down the Bones

“I write because I am alone and move through the world alone. No one will know what has passed through me… I write because there are stories that people have forgotten to tell, because I am a woman trying to stand up in my life… I write out of hurt and how to make hurt okay; how to make myself strong and come home, and it may be the only real home I’ll ever have.”

Klasszikus és kortárs, világirodalom és magyar, ponyva, krimi, ifjúsági és történelmi regény, pszichológiai és életvezetési tanácsadó könyv… Akadt sok minden az olvasmányaim közt az elmúlt évben, és ha akarnám, se lehetne ezeket az oly különböző műfajú könyveket összehasonlítani.

Azért mégis készítettem egy listát, kiválasztva azt a tízet, ami a legjobban megérintett és így vagy úgy, de mély nyomot hagyott bennem. Egy-egy idézetet emelek csak ki belőlük, ha bármi mást mondanék, az nem férne bele pár mondatba… A sorrend pedig véletlenszerű. Tehát ők azok:

Füst Milán: A feleségem története

“Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.”

Kaffka Margit: Színek és évek

“Én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről, akit húsz esztendővel ezelőtt az én nevemen hívtak.”

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

“Az a szülő, akinek a napjai kizárólag a gyermekgondozás körül forognak, egyfelől valószínűleg unatkozni fog és mások is unalmasnak fogják találni őt, másfelől nagy eséllyel nem is lesz képes kielégítő gondoskodást nyújtani. A baba azt igényli, hogy egy aktív személy életében vegyen részt, akivel állandó fizikai kontaktusban van és megfigyelheti, hogy milyen élmények várnak rá később.”

Emily Brontë: Üvöltő szelek

“…van vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még.”

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

“A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

“– És mit gondol, meddig fogunk még így föl-alá hajókázni ezen a kurva folyón? – kérdezte. Florentino Arizának ötvenhárom éve, hét hónapja és tizenegy napja megvolt rá a válasza. – Amíg csak élünk – mondta.”

George Orwell: Állatfarm

“Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember és melyik a disznó.”

Susan Forward: Mérgező szülők

“Ha választanom kellene a testi és a szóbeli bántalmazás közül, inkább egy verésnek tenném ki magam. Annak megmarad a nyoma, így az emberek legalább sajnálnak érte. A szavaktól az ember csak megbolondul. A sebek láthatatlanok. Senki nem törődik vele. A valódi sebek százszorta gyorsabban gyógyulnak, mint a sértések.”

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi-sorozat

“Az ember szeretné, ha minden a régiben maradna, de ha egyszer elmúlik valami, akkor nehéz úgy tenni, mintha semmi nem változott volna. […] Sose fogjuk elfelejteni az együtt töltött négy évet, de elképzelhető, sőt biztos, hogy a levelek ritkábbak lesznek, végül pedig teljesen elmaradnak. Egyszerűen azért, mert továbblépünk, ezerfelé megyünk, és bár barátok maradunk, ezek az évek csupán emlékként maradnak meg.”

Vicki Robin – Joe Dominguez: Your Money Or Your Life (Pénzt vagy életet)

“Enough is a fearless place. A trusting place. An honest and self-observant place. It’s appreciating and fully enjoying what money brings into your life and yet never purchasing anything that isn’t needed and wanted.”