A National Novel Writing Month (röviden NaNoWriMo) keretében 1999 óta emberek ezrei állnak neki november elsején a 30 napos regényírás kihívásnak. A lényeg roppant egyszerű: írj 50 000 összefüggő szót 30 nap alatt. Mert bárki írhat regényt, aki csak akar. (Kiadni, eladni, az más téma.) Ennek a kihívásnak a lényege pont ez, hogy elhidd, regényt nemcsak olvasni lehet élvezettel, hanem írni is.
Az én szívemhez is nagyon közel áll a NaNoWriMo, hiszen első regényem, az Úton vázlata is a tavaly novemberi 30 napos kihívás során született meg. Persze, hogy idén is belevágok!
Célkitűzések
NEM az a célom, hogy kiadjak egy újabb regényt, ezt fontos leszögezni saját magam számára már a legelején. Írni akarok, élvezettel, sokat. Benne élni egy történetben, amit én teremtek. Mert ezért írok végső soron, és csak ezért éri meg.
Hogy mi lesz a kihívás során elkészülő vázlattal, az a döntés majd később születik meg, és nem akarok ezzel kapcsolatban semmilyen elvárást magamra tenni. Ez nem könnyű, mert egy kis hangocska ott motoszkál bennem, hogy idén még jobbat kell írnom, mint az Úton volt, mert fejlődni kell, mert mindig előre… Nos, ezt a hangot most ideje csendre inteni. Eljön majd az ő ideje is, de ez a 30 nap most a kritika nélküli, élvezetes írásról szól.
Az ötlet
Először is kell egy ötlet. Bennem már hónapok óta érik egy, pedig mennyire féltem még tavaly, hogy az Útonnal “mindent kiírtam” magamból. Most már, egy újabb készülő regényvázlat és egy még újabb ötlet birtokában úgy gondolom, inkább csak nincs hely egyszerre mindennek, le kell írni azt, ami a fejemben megszületett, hogy születhessen más. És fog születni.
Természetesen nem árulom el, mi az. 😛 De ez az ötlet köré lehet építeni a többi részletet, és ehhez állítottam össze a következő pontokat, melyeket én is használok a felkészüléshez, és veletek is megosztom, ha esetleg kedvet kapnátok.
Szereplők
A regény története nem más, mint “az a valami, ami a szereplőkkel történik”. A legfontosabb elem tehát, hogy kik a szereplők, ők mit akarnak, és milyen kapcsolatban állnak egymással. Érdemes ezzel kezdeni, részletesen elképzelni, életre kelteni a szereplőket, “megbarátkozni velük”. Segítenek az alábbi kérdések:
Ki a főszereplő?
- Mi a neve? Hány éves? Hol él? Kikkel él együtt?
- Mi a foglalkozása?
- Hogyan telik egy átlagos reggele?
- Hogy néz ki? Milyen ruhákat hord? Milyen cipőt, kabátot vesz fel télen, mit visel szívesen nyáron? Ha már itt tartunk, mi a kedvenc évszaka?
- Mivel tölti a szabadidejét? (Van szabadideje?)
- Kik azok az emberek, akik fontosak neki?
- Mik azok az ügyek, amik fontosak a számára?
- Mire vágyik legjobban? Mitől fél legjobban?
- Milyen a temperamentuma? Hogyan kezeli a saját érzelmeit?
- Mi a kedvenc étele, könyve, filmje? Milyen zenét hallgat?
- Gyakran jár-e társaságba? Fogyaszt-e alkoholt? Szeret táncolni? Szokott moziba, színházba járni? Szeret utazni?
- Kire szavazna?
Milyen szereplők vannak még? Rájuk mi jellemző? Igen, végig lehet menni az összes kérdésen újra, vagy csak egy részükön. Attól függ, mennyire fontos az adott mellékszereplő.
Helyszín
Hol fog játszódni a regény? Létező, vagy elképzelt a helyszín? Ha jártunk már ott, érdemes felidézni a hangulatát, ha még nem, érdemes képeket nézegetni róla, vagy megnézni egy-két filmet, ami ott játszódik (csak óvatosan a sztereotípiákkal!).
Előfordulhat az is, hogy nemcsak az ország vagy város a fontos, hanem egy adott lakás vagy ház a kitüntetett helyszín. Ha a történet nagy része a négy fal között játszódik, akkor azt érdemes elképzelni, akár vázlatosan le is rajzolni. Hány szoba van? Melyik kié? Hova néznek az ablakok? Egy egyszerű kis vázlattal elkerülhető, hogy kuszaságok legyenek a cselekményben amiatt, mert a hálószoba az egyik fejezetben a földszinten van, a másikban az emeleten.
A helyszín mellett az is fontos, hogyan élnek az emberek az adott helyen. Amerikában például nem sok ember jár gyalog, az átlagember nem főz, hanem kaját rendel, és egyetlen kisgyereket sem látni fröccsöntött műanyagból készült kismotorral száguldozni. Persze, egy regényben úgy van minden, ahogy mi elképzeljük, de azért érdemes eldönteni, hogy valós vagy kitalált helyszínnel dolgozunk. Esetleg egy valós ország kitalált városával.
Idő
Mikor játszódik a történet? Én eddig még minden történetemet a jelenben (2000-es évek) írtam, ilyen esetben pedig nem sokat kell foglalkozni a korhűséggel, mert természetesen jön. Ha a múltba vagy a jövőbe teszed a történetet, akkor már maga ez a tény is ad egy plusz komplexitást, végig kell gondolni, mi hogyan volt (vagy lesz) akkor. Emellett azt is gondold át, mennyi időt ölel majd fel a regényed. Egy napot? Egy hónapot? Egy évtizedet?
Szerintem a helyszín és az idő esetében is a legfontosabb az, hogy olyat válassz, ami téged érdekel. Ha bolondja vagy a 19. századnak, mindent tudsz róla, folyton ilyen könyveket olvasol, filmeket nézel, és ez a korszak izgat legjobban, akkor válaszd nyugodtan a 19. századot a regényed idejének. De ha a jelen érdekel, akkor írj a jelenben, és kész. Ne vesd el azzal, hogy “ez túl egyszerű”.
Nézőpont
Kinek a nézőpontjából írod a regényt? A főszereplő beszél egyes szám első személyben? Vagy a mindentudó narrátor mesél egyes szám harmadik személyben? Esetleg több szereplő nézőpontja is megjelenik? Egy naplót vagy levelezést olvasunk, és abból bontakozik ki a történet?
Szerintem minden nézőpontnak van előnye és hátránya, és az is tény, hogy minél több nézőpont van, annál nehezebb jól megírni egy regényt, mindenkinek a nézőpontját hitelesen végigvinni. Itt is azt gondolom, mint az időnél, hogy nem érdemes direkt a bonyolultabbat választani, mondván, az biztosan jobb. Számos remek egyes szám első személyben, egyetlen szereplő nézőpontjából megírt regény van a világon. De ha okod van rá, válassz mást.
Cselekményvezetés
Sok regény cselekménye egy szálon, lineárisan fut. Így a legkönnyebb írni – és olvasni is. Szerintem csak indokolt esetben, konkrét céllal érdemes több szálon futó, időben ugráló cselekményvezetést választani. Ez esetben erősítheti a történetet, de nehezebben olvashatóvá is teszi.
Olvass sokat, jót!
Végül pedig, és talán ezzel kellett volna kezdenem, az írást úgy lehet leginkább tanulni, ha sokat olvasol jó könyveket. Ez nemcsak a szókincset bővíti, hanem ösztönné lesz, hogy felismered az erős történetet, az árnyaltan ábrázolt karaktereket, a jó szöveget. A saját írásodban is, bár ez a legnehezebb, mert a saját írással kicsit mindig olyan az ember, mint a szülő a saját gyerekével: úgy tud elfogult lenni, hogy észre sem veszi.
Ha szívesen csatlakoznál a regényírás kihíváshoz, akkor mi a legnagyobb akadály előtted? Hogyan tudnád ezt leküzdeni?
Hogyan adj ki e-könyvet ingyen?
Készítettem egy rövid, de az e-könyvek magánkiadásával kapcsolatban minden lényeges kérdésre választ adó e-könyvet (naná!) a témában, melyet ingyen megkapsz, ha feliratkozol a havi hírlevelemre.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
