Egyáltalán, miben más az író, aki blogol, mint a blogger, aki ír? Van ennek a kérdésnek bármi értelme, hiszen a blogolás is írás, nem?
Harmadik blogomat indítva kicsit úgy érzem magam, mint Doris Lessing Az arany jegyzetfüzet című könyvének főhőse, aki négy külön jegyzetfüzetbe írja ki magából életének különböző szeleteit. Egy füzet a múlté, egy a politikáé, egy az érzelmeké, egy pedig a mindennapoké. Nekem füzetek helyett blogjaim vannak: egy az utazásé, egy az írásé, egy pedig minden más mindennapos és kevésbé mindennapos témáé. És hárman együtt sem adnak ki engem, de a hiányzó darabokat fedje jótékony homály.
Szóval ez lenne az, ami az írásé. Ha kitalálnám végre, miről blogol egy író. Hogy lehet-e egy blogger író. Vagy egy író blogger. Ami engem illett, a fogmosások közben felröppenő témaötleteimet (fogmosás közben különösen jó ötletek tudnak születni, melyeket esetleg csak a zuhanyzás közben születő ötletek múlnak felül) mind fontolóra vettem, majd mind elvetettem, mondván, egy író ilyesmiről mégsem írhat, még a blogján sem, mert nem elég komoly, magvas, örökérvényű… nem elég irodalmi, ez a jó szó, hát nem?
Idáig jutva fejben, azonnal megkerestem a férjem (ami a két és fél szobás lakásban azért nem olyan nehéz feladat), és még mindig fogkefével a számban, cseppet sem irodalmian megosztottam vele ezt a dilemmát. A végére érve már együtt nevettünk azon, hogy mennyire komolyan tudom én magamat venni, pedig mennyire nem kellene. Most azt játszom, hogy író vagyok, na és? Talán még egy kis fogkrém is elcsöppent.
Hogy egy komoly író miről ír, azt tehát én nem tudhatom. Azt a vitát meg, hogy a blogger író-e, el sem akarom kezdeni. Én csak simán én vagyok, és azt tudom, én miről fogok írni. Pont arról, ami eszembe jut. Hogy érdemesek-e ezek a gondolatok a megírásra, azt pedig úgysem az én feladatom eldönteni, hanem a tiétek, olvasóké.
Ti miről olvasnátok szívesen?
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
