Egy regény olyan monumentális dolognak tűnik, némelyiket elolvasni is, hát még megírni. Én azért vagyok hálás a National Novel Writing Month kihívásnak, mert elhitette velem, hogy a regényíráshoz legfőképp egy dolog kell: leülni, és írni. Nem, nem Nobel-díjas regényt, talán még csak nem is jó regényt, de regényt. Kezdetnek ez is elég.
Amit gyakorlok, abban fejlődök
A NaNoWriMo kihívásban egy fontos célkitűzés van: a hónap végére írjak egy regényt, legalább 50 ezer szavast. Minőségi elvárás nincs, rossz regény is lehet. Később elolvasom, kiértékelem, elolvastatom másokkal, véleményt kérek. A következő regény (vagy a legelső teljesen átírt változata) fejlődést fog mutatni az előzőhöz képest. A képlet egyszerű: amit az ember sokat gyakorol, abban egyre jobb lesz.
Nem, ez nem azt jelenti, hogy minden egyes kihívásban egyre jobb regény születik majd, mert lehet, hogy a jövő évi ötletem nem lesz annyira jó, mint az idei. Viszont jobbak lesznek a karakterek, vagy gördülékenyebb dialógusokat fogok írni, vagy profibb lesz a cselekményvezetés. Hosszú távon pedig ebből még valami jó is születhet.
Nem azért írok, mert “jön az ihlet”, maga az írás az, ami inspirál
Na, és akkor az ötlet. Az ihlet. Amiről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az “kell” az alkotáshoz, és csak várunk, várunk, mert mi mást tehetnénk. Pedig nem így van. Éppen a NanoWriMo alatt tapasztaltam meg leginkább azt, hogy maga az írás inspirál még inkább az írásra. Le kell ülni, el kell kezdeni írni, és közben jönnek majd az ötletek. (És igen, talán írtam közben tíz oldalt, ami tök unalmas, és ki kell majd törölni. De ez nem baj, ez a folyamat része.)
Kísérletezni, rontani szabad, sőt, szükséges
Mivel nincs minőségi követelmény, és szabály az is, hogy írás közben ne javítsak, töröljek, ezért bátran kísérletezhetek. Írhatok hosszú dialógusokat, bedobhatok egy konfliktust, ami akkor érdekesnek tűnik, játszhatok a szereplőimmel, hogy milyenek, hogyan változnak, mi mindennel tudom ezt érzékeltetni. Bedobhatok egy-két lazán kapcsolódó filozófiai eszmefuttatást, rábízhatom magam az aznapi ötletem sodrására, aztán rácsodálkozhatok, mi lett belőle. Később pedig gyomlálhatok, átírhatok, mert annak is eljön az ideje. Nem fog minden működni, de ahhoz, hogy kiderüljön, mi igen, ahhoz próbálkozni kell.
Sőt, akár az egész regényen végigvonuló kísérleteim is lehetnek, mint a több nézőpont, vagy a több szálon futó cselekmény. Persze, ezeket utólag nagyon sok munka megváltoztatni, ha nem válnak be, de ha olyan ötletem van, amihez illenek, akkor miért ne próbálnám ki?
Te próbálkoztál már bármilyen írásos kihívással? Mit adott neked?
Hogyan adj ki e-könyvet ingyen?
Készítettem egy rövid, de az e-könyvek magánkiadásával kapcsolatban minden lényeges kérdésre választ adó e-könyvet (naná!) a témában, melyet ingyen megkapsz, ha feliratkozol a havi hírlevelemre.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
