– Türelmes.
– De hát most sem vagy az.
– Az más lesz, sok minden változik majd.
– Ez igaz. De te azért az maradsz, aki voltál. Legalábbis remélem. Nagyon ijesztő az ellenkezője.
– De érte képes leszek a türelemre. A legjobbat akarom neki.
– Persze. De adni csak abból lehet, amid van.
– De én szeretni fogom!
– Azért csak óvatosan. Sokféleképp bántják egymást az emberek szeretet címszó alatt.
– Tőled meg lehet őrülni. Akkor mit tanácsolsz mégis?
– Ne akarj úgy megfeszülni a nagy türelemben és szeretetben. Inkább nevess. Önmagadon, a bosszúságokon. Nevess vele, és tanulj tőle is nevetni.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
