– Mi az élet értelme?
– 42.
– Komolyan kérdeztem, ne szórakozz!
– Komolyan válaszoltam. Értelmezhetetlen a kérdésed. Akár a 42 is lehet válasz. Mert mit jelent az, hogy mi az értelme? És kinek az élete?
– Mindegy, hogy kié. Általánosságban véve kérdeztem.
– Hiába, mert nem az általános válasz érdekel.
– Jó. Akkor legyen például az én életem.
– Na, ugye. És őszintén, mire vagy kíváncsi az életedről?
– Ezzel kezdtem: mi az értelme?
– Valóban, de nem voltál őszinte. Mert téged az érdekel, mitől leszel boldog.
– Na, és? Ezek összefüggnek, nem? Ha megtalálom az élet értelmét, boldog leszek.
– Ez nem ilyen egyszerű.
– Miért?
– Mert nem lehet keresni. Az élet értelmét csak élni lehet.
– Éppen ez az! Ehhez viszont előbb tudnom kell.
– Nem kell. Nem is lehet. Értelmes életet élni, azt igen, azt lehet.
– És az elég?
– Mihez?
– A boldogsághoz?
– Azon gondolkoztál már, hogy boldog emberek miért nem tesznek fel ilyen kérdéseket?
– Nyilván nincs rá szükségük.
– Pontosan. Mert élik a boldogságot, nem keresik.
– Ezzel nem sokat segítettél.
– Dehogynem! Élj.
– Ennyi? De hát, ez mindenkinek megy.
– Nem. Amire te gondolsz, az csak létezés. Az élet cselekvés. Érezz, alkoss, nevess. Az életed a válasz minden kérdésre. Ha az nem hordozza magában a választ, akkor nincs válasz.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
