Szeretem az év végi visszatekintéseket. A kedvenc pillanatokra, kedvenc helyekre, kedvenc túrákra, kedvenc fotókra. És a kedvenc könyvekre is. Idén a könyvkihívásomnak köszönhetően különösen sok és sokféle könyvet olvastam. Ezen felül pedig még sok mást is, amihez épp hangulatom volt – a hangulatom pedig igen változatos volt, tekintve, hogy az év több mint felében várandós voltam a mostanra már négy hónapos kisfiammal. 😛
Tehát jöjjön a tíz legkedvesebb könyv, amit idén olvastam, egy-egy idézettel kísérve:
Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban
“Milyen könnyen elhiszi az ember saját magának, amit senki másnak nem hinne el!”
Szabó Magda: A Danaida
“A pap istene humortalan isten volt, semmit meg nem értő, a gimnázium rá hivatkozva járatta állandóan növendékeit fekete harisnyában, klottköpenyben, s ugyancsak az ő haragjától félve végeztetett velük vádliközépig érő rakott nadrágban illedelmes testgyakorlatokat, amelyek mindig megmaradtak a tisztesség határain belül, mert ugyanaz a különös isten, aki számon tartotta a harisnyákat, kitiltott a lányok nyakából minden hitvány kis ékességet, eltépette a filmszínésznők képeit, és ellenőrizte, nem kacagnak-e hangosan bűnbánati héten, a tornaórákkal is foglalkozott, és nem tűrte, hogy földön fetrengve talajgyakorlatokat végezzenek, csak karikákat adogathattak egymásnak, fehér, a század legeleje fürdőruhadivatját idéző idétlen tornaruhájukban, vagy nemzetiszínű, paszullyal töltött zsákocskákat hajigálhattak egymásnak, esetleg buzogányt lengethettek, míg a diakonissza vezényelt csettentőjével.”
Tóth Krisztina: Pixel
“A sors többféle lehetőséget kínált fel, és a valóság a legrosszabbra bökött rá, hogy jó, akkor történjen ez.”
Závada Pál: Jadviga párnája
“Szerintem nyugtot kell hagyni minden új teremtménynek a maga természetével. A gyereket is hiába hogy apja nemzette, anyja szülte, mégse belőlük való rész, nem a szüleié. Nem nyírbálhatom, nem gátolhatom majd a növését. Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd továbbvándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. Se túl kevéssé, se túl nagyon nem szabad sem terhelnünk, sem óvnunk.”
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
“Mire építse az ember a jobbik énjét, ha nem a régi romjaira?”
Doris Lessing: A fű dalol
“De hát mi más is az őrültség, mint menedék, visszahúzódás a világtól?”
Edith Wharton: Az ártatlanság kora
“…a zenei világ megváltoztathatatlan, megkérdőjelezhetetlen törvénye megkövetelte, hogy a francia operák német szövegét, amelyet svéd művészek adnak elő, az angolul beszélő hallgatóságnak a jobb megértés végett fordítsák le olaszra.”
Németh László: Irgalom
“S közben úgy érezte, mintha nem is csak Ferit, de az anyját, apját, Bölcskeynét, a haldokló Matát, az egész elfekvőt, a nagy emberiséget húzta volna mellére – a sánta emberiséget, amelynek hitet kell adni, hogy futni tud, s a lábára is vigyázni közben, hogy sántaságába bele ne gabalyodjék.”
Trevor Noah: Born a Crime: Stories from a South African Childhood
“For the first time in my life I had money, and it was the most liberating thing in the world. The first thing I learned about having money was that it gives you choices. People don’t want to be rich. They want to be able to choose. The richer you are, the more choices you have. That is the freedom of money.”
Toni Morrison: The Bluest Eye
“Love is never any better than the lover. Wicked people love wickedly, violent people love violently, weak people love weakly, stupid people love stupidly, but the love of a free man is never safe.”
Ha érdekel a tavalyi kedvenceim listája, azt itt találod, itt pedig a 2017-est.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
