Kalifornia változatos természeti szépségei között az óceántól kezdve a 3000-4000 méteres hósipkás csúcsokon, mamukfenyőkön, legyezőpálmákon, kopár sivatagokon, hatalmas vízeséseken át a számtalan alpesi tóig bármit megtalálunk. Mielőtt megállapítanánk, hogy legalább vulkanikus csodái nincsenek, hiszen az már mégsem volna igazságos, hogy egyetlen államnak ennyi kincs jusson, szólok, hogy de. Mármint talán nem igazságos, de van neki ez is. Bár erről nem sokan tudnak, még az Egyesült Államokon belül sem.
A Yellowstone Nemzeti Park a vulkanikus nemzeti parkok sztárja Amerikában éppúgy, mint az egész világon. Emiatt könnyen feledésbe merül, hogy nem ő az egyetlen ilyen park az Államokban. Közel sem. De még ha fel is rémlenek egyeseknek a Hawaii-szigetek a vulkanizmus kapcsán, Kalifornia valószínűleg akkor sem.
Mi is már több mint fél éve éltünk ott, amikor először tudomást szereztünk a Lassen Volcanic Nemzeti Park létezéséről. (És nem azért, mert nem igyekeztünk keresztbe-kasul bejárni ezt a Magyarországnál amúgy majdnem ötször nagyobb területű államot.) De akkor viszont irány a Lassen Volcanic!
Vagyis, ne olyan hevesen, várni kell kicsit. Bármily hihetetlennek tűnik is az óceán partján uralkodó tél nélküli világból, a több ezer méteres csúcsokat télen bizony Kaliforniában is hó borítja. Mivel települések ilyen magasságban nincsenek, túrázni meg úgysem lehet nyakig érő hóban, így a nemzeti parkok útjainak nagy részét télen nem takarítják. Megvárják, míg elolvad a hó. A Lassen Volcanic Nemzeti Parkban ez június környékén történik meg.
De akkor aztán feltárul egy olyan világ, mely egyszerre halott és élettel teli, színes, lenyűgöző és félelmetes. Itt ma is aktív a vulkanizmus. Az év nagy részében hóval borított, 3189 méter magas Lassen csúcs maga is egy szunnyadó vulkán. Legutóbb 1915-ben tört ki.
A számtalan geotermális jelenség pedig szintén a vulkáni aktivitásra emlékeztet: melegvizű hőforrások, iszapmedencék, fortyogó sárkatlanok. Fumarolák, melyekből 200-900 °C-os vízgőz és gázok törnek a felszínre. Fekete lávamezők. Élénkzöld színű tó, melynek forr a vize.
Kedvenc geotermális érdekességeket bemutató tanútjaink a bizarr nevű Bumpass Hell és Devil’s Kitchen voltak. A sok rotyogó-fortyogó víz és sár, és az átható záptojásbűz méltán ihlette ezeket a neveket. A kijelölt ösvényről pedig itt tényleg soha de soha nem szabad letérni!
Kedvenc vulkánhódító túránk a Cinder Cone szürke hamukúpjának megmászása volt. Ez a vulkán valóban úgy néz ki, ahogy egy hétköznapi ember a vulkánt elképzeli: szürke kúp, a közepén mély kráter, növény rajta egy szál se, és fekete lávamezők ölelik körül. Az 1600-as években tört ki utoljára, azóta valószínűleg végleg kialudt. Nemcsak felmászni lehet rá, de le lehet mászni egészen a kráter legaljáig. Ott meguzsonnáztunk. Elvégre ki tudja, mikor lesz lehetőségünk vulkáni kráterben uzsizni legközelebb. (Nem is volt azóta.)
A Lassen Volcanic volt életünkben az első vulkanikusan aktív terület, amit meglátogattunk. Le is nyűgözött annak rendje és módja szerint. A Cinder Cone kúpjánál szebb és vulkánabb vulkánt pedig azóta sem láttunk. Csak azt nem értem a mai napig, miért ismerik ilyen kevesen. Hiába, túl sok természeti csoda van Kaliforniában…
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
