A sivatagok nem tipikus kedvenc helyei az átlag túrázónak. Ahogy azt már Anakin nálam sokkal költőibben kifejtette a Star Wars című kultikus eposzban, a homok mindenhova bemegy, és tök idegesítő. A kis herceg ennél sokkal bölcsebb volt, mondván, a sivatagot az teszi széppé, hogy valahol egy kutat rejt. Vagy oázist. Ezzel egyet kell értsek, különösképpen Dél-Kalifornia csodálatos oázisainak felfedezése után.
Egy novemberi hosszú hétvégét töltöttünk Palm Springs környékén, ahol az évnek ebben a szakaszában már nem fenyegeti hőguta azt, aki hosszabb túrára merészkedik. Nekünk pedig eltökélt szándékunk volt ezt tenni. Hogy miért érdekelt minket annyira ez a sivatagos vidék?
Ezek a sivatagok nem teljesen kopárak. Hegyes vidékek között fekvő, inkább kő- mint homoksivatagok, és számtalan kaktusznak és egyéb rejtélyes, tüskés növénynek adnak otthont. Valamint Kalifornia legnagyobb legyezőpálmáinak.
Magamban meg kellett állapítanom, hogy korábban egyáltalán nem olyannak képzeltem egy sivatagi gyalogtúrát, hogy mérföldeken keresztül sétálgatunk a kristálytiszta vizű oázis mentén, hatalmas legyezőpálmák árnyékában. De meg kellett állapítanom azt is, hogy ez egyáltalán nincs ellenemre. A sivatag legjobb része az oázis, miért is mennénk akkor máshova? 😀 Végülis, még napszúrást is lehet kapni így is, ez szintén bebizonyosodott.
De azért aki rá akar találni, annak jó helyen kell keresni. A sivatag valóban nagy és valóban kopár. A Palm Springstől nem messze fekvő Agua Caliente indiánok földjén azonban több legyezőpálmákkal szegélyezett, kellemes kis oázis is található, melyeket összefoglalóan Indian Canyons néven emlegetnek.
A belépés erre a területre a napra szóló belépődíj megváltása után lehetséges. Cserébe azonban kapunk térképet is, és tágas, mosdókkal és uzsonnázó padokkal felszerelt parkoló vár ott, ahonnan a túraösvények indulnak. A rövidebb, könnyedebb sétákra vágyók az Andreas Canyon-t és a Murray Canyon-t fedezhetik fel, edzettebb és kalandvágyóbb túrázók pedig a Palm Canyon-t, ami “A Kanyon”. Mi pedig mindegyiket. 🙂
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
