– De még most is vigaszt adhat, hogy Isten szeret téged.
– Kár, hogy nem sokat tudok kezdeni azzal a szeretettel, amit nem érzek.
– Azért nem érzed, mert nincs hited.
– Honnan volna?
– Hát abból, hogy megtapasztaltad, Isten mindig veled van, és szeret téged.
– És ha nem tapasztaltam?
– Talán csak nem vetted észre. Mert nem figyeltél rá, nem kerested.
– Elég sokáig kerestem. De hát meddig még? Örökké csak nem kereshetem.
– Pedig ez nem rajta múlik. Ő mindig, mindenhol jelen van.
– Mondták már mások is, hogy nyilván nem keresem jól. Bár azért kereshetne néha ő is engem, neki talán jobban menne, elvégre mindenható. Mondjuk, attól, hogy hiszek vagy hinni akarok benne, ő még nem lesz létező.
– De hiszen számtalan bizonyíték van rá! A teremtett világ rendezettsége, egyáltalán a létrejötte. És az ember is vágyódik Istenre, nem nyugszik, míg meg nem találja. Nézz csak magadba.
– Ez igaz lehet, hogy vágyódik. Jó lenne, ha lenne ott fenn valaki, aki vigyáz ránk, szépen eligazít mindent, igazságot tesz. Bár a világot elnézve, ez nem tűnik túl valószínűnek.
– Tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, azért nem avatkozik közbe.
– Azért én mondjuk szülőként nem tartanám tiszteletben a gyerekem szabad akaratát, ha éppen a konnektorba készülne belenyúlni. Persze, én nem vagyok Isten.
– Éppen ezért fel sem foghatod ezeket a dolgokat.
– Pedig lehet egy banálisan egyszerű magyarázatot is találni rájuk. Például, hogy Isten azért nem avatkozik közbe, mert nincs?
– Ebbe még belegondolni is borzasztó lenne. Nem tudnék olyan világban élni, ahol nincs Isten.
– Neked nem is kell. Hiszen ezért hiszel benne.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
6 hozzászólás
Jó érv ez “szabad akarat”.
A 25 Dél-kóreai szabad akaratból fulladt bele a Dunába.
Ha már ezt a példát hozod, el lehet gondolkodni, mekkora a véletlen, és mekkora az emberi mulasztás szerepe. De szabad akaratról furcsa beszélni, az áldozatok esetében még inkább.
Ott bukik meg az egész, hogy vallás és hit. Valójában mi is a vallás? Egy olyan szervezet, ami kordában tudja tartani az embereket. Minden vallás más. Ami az egyiknél bűn a másik meg sem említi. A migráns áradat is egy vallás miatt szabadult ránk. Aki nem hódolt be az ISIS.nak, azt megölték. Még is a leg mocskosabb vallás a keresztény. Ők találták fel a karóba húzást, keresztre feszítés. Lehet filozofálni, mert abban is baromi erősek voltak. Ismerték az emberi agy manipulálását. Ma már az egyetemen is tanítják. Isten? Mindenki lehet a másik szemében.
A vallás mint intézmény eléggé beleépült mindig is egy adott történelmi korba és kultúrába, ezektől igen nehéz is elválasztani. Számomra túlságosan sarkos a hozzászólásod, én ennél bonyolultabbnak látom azért ezeket a kérdéseket (pl. migráció okai). De nem is mennék el ebbe az irányba, mert a bejegyzésem sokkal inkább a hitről szól, mint a vallásról.
amit nem konstatálsz egyetlen érzékszerveddel sem az nincs.”isten” a hiszékeny embereknek készült évszázadokkal ezelőtt,anno azzal tudták sakkban tartani a népet mikor még a papok voltak az urak.jézus csak egy latin név volt,minden azt körülvevő misztikum csak mende-monda.nem akarja az ember elfogadni mert nem bízik olyan szinten saját magában hogy ne kelljen kapaszkodnia valamiben,és ez az a valami
Hit és vallás azért nem ugyanaz szerintem. Az egyik személyes, a másik egy intézmény. A személyes hit nem akar kordában tartani és kényszeríteni senkit semmire. Ahogy írtad, az inkább sokaknak kapaszkodó, mert valamibe kapaszkodni kell. Ezzel nincs is baj, amíg mindenkinek megvan a választása, hogy miből merít erőt és hogyan válaszolja meg azokat a kérdéseket, amikre talán nincs is általános válasz, csak személyes.