Harmonia Caelestis. Esterházy Péter. Nehéz erről a könyvről írni, de nehéz róla nem írni is. Hónapokig olvastam úgy, hogy pár napnál több időre nem tettem félre, és ez nem egy negatív megjegyzés, csak egy tény. Nehéz olvasni, mert tömény, és mert nincs a cselekménynek egy központi szála, ami sodorna magával. Inkább mint az Örkény-egyperceseket, úgy olvastam.
Nem is áltatom magam, hogy az egészet megértettem, hogy minden utalást felismertem. De nagy aha-élmény volt, amiket igen.
És a szöveg… A szöveg nagyon erős. Esterházy mesterien bánik a magyar nyelvvel, játszik vele, csűri-csavarja, kifordítja, befordítja, és annyira találó egy-egy félmondat is, hogy folyamatosan elképesztett. Erre mondják, hogy ütős szöveg, azt hiszem.
Szóval én erről a könyvről nem merek írni. Valahogy úgy érzem, felette áll az én véleményemnek, ez nem egy olyan mű, amit csak úgy véleményezgetünk. Inkább hozok nektek idézeteket, amik engem megfogtak – erejükkel, tömörségükkel vagy játékosságukkal, vagy mindezzel egyszerre. Tehát:
„… nem csinált semmit 56-ban, igaz, gondolni gondolt, ami egy forradalomban túl kevés, forradalom után pedig túl sok.”
„Ám apám nem ismert lehetetlent, nagyon szerette ezt a szeretőjét, mindenestül szerette, még beszélgetett is vele. És az is így érzett apám iránt. Ő is beszélgetett.”
„Édesapám családi szentélyébe is benyomultak, bár ő, láttuk, sokat tett azért, hogy ne lehessen szentélynek nevezni, ahová benyomultak.”
„… anyám, ha lett volna élete, életében jól eligazodott volna az emberek közt.”
„Az a probléma, hogy a problémáidat se megoldani, se szőnyeg alá seperni nem vagy képes, mert azok nagyobbak, mint te. Meg a szőnyeg.”
„Már az inkvizíció is így csinálta. Eszméket kizárólag gerinccel együtt lehet törni.”
„… nem láttuk mi ezt a szegénységet, részint eltakartatott előlünk, anyánk eltakarta, részint meg megvolt mindenünk, ami nyilván azt jelentette, hogy ami megvolt, azt véltük mindennek.”
„… fenyegetés plusz félelem, ez a diktatúra, de nem úgy, hogy az ország egyik fele fenyegeti a másikat, vagy az úgynevezett hatalom fenyeget mindenkit, hanem mindezekhez tartozik még valami ordító, rémületes bizonytalanság is, a fenyegető is fél, és a fenyegetett is fenyeget…”
„Négy gyerek anyjának lenni, ehhez nem elegendő annyi erő, amennyi van, kicsit több kell.”
„Vagy nem féltem? Ha az ember nem tudja, félt vagy nem félt, akkor félt.”
„Általában beszéd helyett hallgattam, amire apám hallgatással válaszolt, amit én indulatos csönddel vettem tudomásul.”
„Abból se lett semmi, amikor valahová be kellett írni a szülők, nagyszülők foglalkozását. Földbirtokos, vallottam be, de konkretizálni kellett, hogy akkor hány hold föld, s láttam a nyomtatványon, a rubrikán, hogy kicsi lesz, oda annyi nulla nem fér be. Ezt megmondtam. Ekkor kicsit üvöltöztek, pedig jóból mondtam.”
Ti olvastatok már Esterházytól? Van kedvencetek?
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
One Response
[…] Esterházy Péter: Harmonia Caelestis […]