1760. Kislány születik, Molnár István nemesi származású református tanító leánya. A korban szokatlan módon a kis Borbálát édesapja megtanítja olvasni, ám a szokatlan dolgoknak ezzel nincs vége, sőt, itt kezdődnek. A szokatlan életút már önmagában lázadás? Írni Borbála már magától, lopva tanul meg, édesapja szerint ugyanis egy lánynak nincs ilyesmire szüksége, úgyis csak bugyuta szerelmes…
Read more
Annak örömére, hogy a tavalyi könyvkihívást nem teljesítettem, meg a tavalyi év úgyis megy a levesbe, most újba kezdek. Mivel az angol klasszikusokat nagyon szeretem, de közel sem elég jól ismerem, ez az év róluk (is) fog szólni. Havi egy kijelölt regénynél maradok, mert tudom, úgyis pillanatnyi szeszélyeimtől és egyéb hirtelen jött ötlettől (és ajánlástól)…
Read more
Írtam már tavalyi TOP 10 listát könyvekből, ahogy az előző években is, magyarázat nélkül, csak egy-egy idézettel, legfeljebb könyvajánlós bejegyzést linkelve az adott könyvről, ha született. De ezúttal úgy döntöttem, mesélek egy kicsit többet is róluk, na, nem mind a tízről, hanem (igen, megkísérlem a lehetetlent) a kedvenc háromról. Nem könyvajánlók jönnek most, hanem a…
Read more
Negyedik éve írom meg ezt az összegzést, és még mindig nagyon szeretem. Idén különösen sokat olvastam, aminek örülhetnék is, ha részben nem azért történt volna így, mert időnként meglehetősen elegem volt a valóságból, és a könyveken kívül máshova nem nagyon lehetett menekülni előle. De a regényekbe merülni jó választás amúgy, kutatások is bizonyítják, hogy hatékonyan…
Read more
– Bárki lehet sikeres.– Persze. A gyakorlatban azonban csak keveseknek sikerül.– Na, az ő titkuk érdekel.– Ezt én is megmondhatom neked, mert egyszerű. A nagyon sikeres emberek mindig szembe mennek a többséggel.– Csak ennyi?– Nem, ez még kevés. Amit véghez visznek, azt előttük még nem tette soha senki, utánuk pedig sokan próbálkoznak majd vele, de…
Read more
Szeretem a vastag hó alatt roskadó fenyőágakat, a szállingózó, nagy hópelyheket, a puha, fehér csendet. Túl rég volt már, két éve, mert tavaly a Picurral, aki épp fél éves lett a télen, nem kerestünk havasi hegyi kalandot, a városban meg feketedik, latyakosodik, csúnya (de leginkább nincs is). Idén lehetne, de eddig még csak az olvadt…
Read more
Hogy én mit nem tudtam, az egy teljes regényt megtöltene, sőt, éppenséggel meg is töltött. Mielőtt kezembe került volna A Bárókert rabja, melyet egyik legkedvesebb olvasóm ajándékozott nekem, és ami egy Czóbel Minka életét feldolgozó novella-regény, azelőtt, bevallom, nem is hallottam a költőnőről. Te sem? Érdekes. Vagy mégsem? A 20. századi költészetnek ezt a művelt,…
Read more
Nem egyszer nyilallt belém az idei év során a gondolat, hogy, “na, ez is mehet a kukába, az egész év úgy, ahogy van”. Sok tervet és álmot felborított, és még mindig itt kísért a bizonytalansággal, amit az év vége sem zár le. Sok nap és hét nagyon egyforma, és a legnehezebb, hogy hiányoznak azok az…
Read more
Nos, én korábban nem igazán kedveltem Pitont. Amikor kamaszként olvastam a Harry Pottert, Sirius és Lupin voltak a kedvenc szereplőim, a későbbi újraolvasáskor ehhez még hozzájött Luna és a Weasley ikrek. Oké, Harry is kedvenc volt mindig is. De Piton? Amióta viszont én is írok (és itt a hasonlóságnak vége is 😛 ), azóta élénken…
Read more
Ahányszor eddig afrikai vagy ázsiai szerző könyvét vettem a kezembe, döbbenetes és szemfelnyitó élményt adott (és azonnali vágyat ébresztett, hogy felkeressem ezeket a kontinenseket, mert valószínűleg az is hasonlóval ajándékozna meg). A ghánai-amerikai írónő, Yaa Gyasi Hazatérés című regénye a legutóbbi ilyen, és még szerencse, hogy december legvégére hagytam az idei kedvenc olvasmányaim gyűjteményét, mert…
Read more
