Rákaptam az angol klasszikusokra, az idei könyvkihívásom is róluk szól, de még ez sem elég. Anne Brontë első regénye után például muszáj volt a másodikat is elolvasnom, és ezzel a Brontë nővérek összes regényének végére értem. George Eliotra (akinek ez írói álneve, az igazi Mary Ann Evans) véletlen akadtam rá, és őt sem fogom egy…
Read more
Szabó Magdának szinte minden regényét olvastam, és bár a legtöbb tetszett, nehéz lenne kedvencet választanom. A legtöbb lenyűgözött az éleslátóan, finoman kidolgozott jellemekkel, a mélybe nézéssel, a felbukkanó helyzetek és játszmák pedig fájóan valóságosak. De az egyik kedvencre esélyes regény biztosan A Danaida, ami a legutóbb olvasottak egyike, mely érdekes kérdéseket feszeget sorsról és hiányokról,…
Read more
Egy évig éltem a Csendes-óceán partján, és ennyi idő elég volt ahhoz, hogy leszámoljak azzal a naiv gyermeki hittel, hogy a strandokra fürdeni jár az ember. Kaliforniában, ráadásul. Különösen felháborítónak találtam ezt azért is, mert gyerekként a nagymamámmal gyakran néztük a Baywatch című ikonikus sorozatot, és ott bizony folyton ki kellett menteni valakit a vízből,…
Read more
Szereted az angol klasszikusokat? Akkor biztosan olvastál már a Brontë nővérektől, akik már csak azért is roppant különlegesek, mert hozzájuk hasonlóan zseniális írók nem születnek minden másnap, ők viszont hárman is beleszülettek ugyanabba a családba: Charlotte, Emily és Anne. Hogy melyikük a legjobb író, abban talán soha nem fognak a kritikusok egyezségre jutni, és hogy…
Read more
Amikor reggeli után anya mondta, hogy készülünk, és indulunk, lelkesen rohantam a cipőmért. Persze, ő még szokása szerint szöszmötölt mindenfélével, vizet töltött, meg mindenféle csörgő zacskókat pakolt a hátizsákba, kereste a napellenzős sapkámat, de én azért kitartóan követtem mindenhová, kezemben a cipőmmel, hogy végre adja már rám, és menjünk akkor. Erre kitalálta, hogy még pelust…
Read more
A Jane Eyre-t olvastam először – nem tizenévesen, hanem huszonévesen egyébként -, és nem hittem, hogy felül lehet múlni, de azért lelkesen vetettem bele magam Charlotte Brontë többi regényébe. Nos, a Villette lett a kedvencem. Ha a Jane Eyre karakterábrázolása kiemelkedően jó, akkor a Villette karakterei zseniálisak, a szerelmi szálak szintúgy! Bár ehhez hozzátenném azt…
Read more
George Eliot A vízimalom című regényét nem a címe, hanem az írónője miatt kezdtem olvasni. Igen, írónő, mert George Eliot Mary Anne Evanst takarja, aki álnéven jelentette meg regényeit. Miután a Middlemarchot, az egyik legjobbnak tartott regényét elolvastam, azonnal be kellett szereznem tőle mást is, annyira tetszett. Reménykedtem, hogy némileg ahhoz hasonló, kényelmes tempójú, finom…
Read more
Az olvasás nekem éppúgy a világ megismerésének egy módja, mint az utazás, és azt gondolom, a jó könyvek sok mindent tanítanak önmagunkról, emberekről, kapcsolatokról. Ebben a bejegyzésben azokat a klasszikusokat szedtem össze, melyek a házassággal kapcsolatban hoznak gondolkodnivalót és tanulságot. Nem, nem szerelmes regények. Szándékosan nem mondom azt sem, hogy ezek a legjobb regények a…
Read more
Idén májusban egyéves lett a blog. Vagyis, ki tudja… Ha elődjének, az Akarsz-e játszani? címmel indított korábbi blogomnak a folytatásaként tekintek rá, akkor majdnem négyéves most. De nem egészen folytatás. A régi cikkek egy részét áthoztam, átírtam, jó része viszont a régi bloggal eltűnt, és ez nem is baj. A témák is kicsit mások, bár…
Read more
Bizalmatlan vagyok a folytatásokkal, tapasztalatból tudom, hogy gyakrabban nem nyerik el a tetszésemet, mint igen, mégis ritkán tudom megállni, hogy ne olvassam el őket (mert nemcsak bizalmatlan, kíváncsi is vagyok :P). De hogy Margaret Atwood regényének, A Szolgálólány meséjének a folytatását elolvastam, azt nem kellett megbánnom. Elődjéhez hasonlóan a Testamentumok is lebilincselően izgalmasra sikerült. A…
Read more
