Hol lehet Budapesten természetközelben, hosszan sétálni a Duna mellett? Ahol nagy fák vannak, ellenben nincsenek autók? Meglepő vagy sem, e kritériumokat leginkább egy csepeli sétány teljesíti. (Pedig egyesek szerint Csepel nem is igazán Budapest, őket most ignoráljuk.) Mi is csak nemrég akadtunk rá a Kolonics Györgyről elnevezett sétányra, ami körülbelül 5 kilométer hosszan húzódik a…
Read more
Azt hisszük, vannak dolgok, amik egyszerűen nem történhetnek meg, vagy nem történhetnek meg még egyszer. De igen. Azt hisszük, van egy határ, amin túl az emberek nem tűrnek tovább. De nincs. Azt hisszük, van az az alantas és kegyetlen munka, amit senki nem vállalna, akármit kínálnak is érte cserébe. De tévedünk. Azt hisszük, az emberekből…
Read more
Bevallom, a Csillagok háborúja legutóbbi epizódjaiban leginkább a látvány nyűgözött le. Némelyik részben más is, de most maradjunk a látványnál, ami magában foglal egy rakás új és gyönyörű helyszínt is. Ott van például az a nagyon zordon és meredek, nagyon zöld sziget, ahová Luke száműzte magát. Na, ez a sziget valóban létezik, mégpedig ezen a…
Read more
Na jó, én nem ismertem őket. Ezek nem azok az iskolából ismerős versek, amiket felnőttként szerettem meg igazán, mint Verlaine Őszi sanzonja, vagy az Itt van az ősz, itt van ujra. Ezeket már az iskolapadból kikerülve fedeztem fel akkor, amikor rájöttem arra, hogy a versekben hihetetlen mélységek tudnak rejleni, és olyan érzéseket fejeznek ki egy-egy…
Read more
“Nem vesztek babakocsit? De akkor hogy viszel majd magaddal mindent?” “Mi mindent?” “Mindent, amivel tele vannak a babakocsik.” “Nem tudom, mivel vannak tele. Amint rájövök, majd újragondolom a kérdést.” Hordozókendőbe? De hát ott nem áll egyenesen a gerince. (Mert az anyaméhben ugyebár kilenc hónapig egyenes gerinccel, kókuszmatracon feküdt.) Nem is kap levegőt. Elkényezteted. Babakocsiba? Beszívja…
Read more
Nézegetem a frissen kiküldött adókártyát. Születési dátum 2019. (De hát a születési dátumok mind úgy kezdődnek, hogy ezerkilencszáz…?) Az anyja neve mellett a saját nevemet látom. Hitetlenkedve pislogok. Szóval tényleg. Már több mint egy hónapja született, és azt hiszem, a tudatomig még mindig nem jutott el teljesen, hogy van egy kisfiam. Pici és törékeny kisfiú.…
Read more
Napló, három szerző tollából. A férj, a feleség és a gyermek – feleség és szerető közös gyermeke. Ami pedig kibontakozik előttünk, az egyszerre családregény és a hanyatlás regénye. A szereplők titkokkal, öncsalásokkal terhelt élete saját magukat és egymással való kapcsolataikat is rombolja. De sem élethazugságaikból, sem szenvedélyeiktől nem tudnak menekülni. Kedves Ondris, Neked az a…
Read more
– De még most is vigaszt adhat, hogy Isten szeret téged. – Kár, hogy nem sokat tudok kezdeni azzal a szeretettel, amit nem érzek. – Azért nem érzed, mert nincs hited. – Honnan volna? – Hát abból, hogy megtapasztaltad, Isten mindig veled van, és szeret téged. – És ha nem tapasztaltam? – Talán csak nem…
Read more
Ma van a szülinapom. A bűvös harmincas. Mégsem ez a szám teszi különlegessé ezt az évet. Idén 10 éve, hogy együtt vagyunk a Kedvessel. És idén, megkésett szülinapi ajándékként érkezik hamarosan a kisfiunk. Nem is meglepő, hogy nehéz harmincnak lenni. Mostanra minden nehéz nekem. Cipőt kötni, szandált becsatolni, lábujjkörmöt vágni különösképp. A nehézséget mégsem lehet…
Read more
Másmilyen nem is tudsz lenni. A káprázatos tájak és ősi romok mellé jár a tipikus ír időjárás is, kell vagy sem. Mindenestől lehet csak téged szeretni vagy utálni, s akkor már inkább szeretlek. Az elmúlt hetekben elég ritkán jelent meg új tartalom a blogon, ennek oka pedig, hogy ezt az időt Írország felfedezésével töltöttük. A…
Read more
