Elmúlt a nyár. Pontosabban, hivatalosan már február végével elmúltak a nyári hónapok, de a nyári időjárás szinte március végéig kitartott. Három hónap elteltével pedig beköszöntött számomra a rózsaszín ködös szerelem időszaka. Nem vicc, nászutas szakasznak hívják a külföldre költözés lélektanával foglalkozó pszichológusok is. Tudom, ez az érzés sem fog örökké tartani, ahogy a kezdeti erős…
Read more
Erről az élményről még mindenképp szeretnék írni, mert én sem hittem volna. Nem hittem volna, hogy az egyetlen kempingezés után, amit még egyetemistaként ejtettünk meg a Kedvessel, valaha is lesz kedvem újra kipróbálni ezt. (Mindent elrontottunk azon az úton a sátorozással kapcsolatban, amit csak lehetett, és a július közepi időjárás is a lehető legpocsékabb volt…
Read more
“Anya, a hullámok mikor fogynak el?” Noha nekem harminc évvel több időm volt már fontolgatni ezt a kérdést, a mai napig lenyűgöznek a hullámok, és ugyanolyan csodálattal bámulom a soha nem szűnő morajlásukat, erejüket, mint a pár éves Picur. Vonz és lenyűgöz az óceán – a végtelen, megszelídíthetetlen, konok és szabad. Amikor a partján állok…
Read more
Ezt a bejegyzést eredetileg egy hónappal az Ausztráliába költözésünk után írtam, de mivel az egyik legolvasottabb a blogon, és azóta eltelt másfél év, úgy érzem, írhatnék egy frissítést hozzá. Szóval: milyen az élet Ausztráliában másfél év után? Régi álmom volt, hogy itt élhessek, és hála van bennem, hogy így lett. De máris pontosítanom kell, mert…
Read more
“A másik Kanada” – mondta Ausztráliáról egy kanadai utazó, és bármennyire furcsának hangzott ez elsőre, értettem, mire gondol. Tényleg az. Habár az éghajlat nagyon más, és ez nem elhanyagolható. Több mint huszonöt órás repülőút után érkeztünk Sydneybe reggel hat körül, és semmihez nem volt kedvem. Sydneyhez sem. Túl meleg volt (ha ilyen mondat nekem elhagyja…
Read more
Az én városom Szeged. Itt nőttem fel, jártam óvodába, iskolába, egyetemi bulikba. Vadaspark, Boszorkánysziget, budibüfé, JATE és SZOTE bulik, egyetemi koriestek. Itt ismertem meg a Kedvest, szegedi színhelye van az első romantikus sétáknak, az első csóknak, az első közös albérletünknek. Családjaink a mai napig Szegedhez és környékéhez kötnek. Az én városom Bécs. Ide vezetett az…
Read more
Melyikkel kezdjem? Jó, ez nem kérdés, a nyár a szívem csücske, alapból is, itt is. Mintha nem is ugyanaz a hely lenne, mint az év többi részében. Végre nem szakad az eső, nincs jeges szél az óceán partján, és rövidnadrág-papucs a napi viselet. A sok napfénytől aztán extázisban van mindenki, tele vannak a parkok, utcák,…
Read more
Vannak, akik nem értik, minek költöztünk mi egyáltalán Vancouverbe. “Abba a szörnyű, hideg esőbe!” Vannak, akik ugyanígy nem értik, miért nem maradunk. “Ez a legjobb hely Kanadában, egész évben gyönyörű az idő, ki lehet menni a szabadba!” Mindkét meglátás igaz. Emlékszem, milyen ajánlásokat hallottam és olvastam a kisfiunk születésekor a csecsemők hidegben való levegőztetéséről, és…
Read more
Elkezdtem annak idején írni a kanadai naplómat, aztán jól abba is maradt, pedig épp az volt a célom vele, hogy megörökítsem, hogyan is néz ki egy újrakezdés külföldön, milyen az íve gyakorlatilag és érzelmileg. A címben feltett kérdésre is csak ez lehetne hiteles és személyes válasz. Általános válasz ugyanis nincs. Ha azt kérdezed, külföldön könnyebb-e,…
Read more
Habár mostanság azt az igaznak tűnő kifogást hitetem el magammal, hogy nincs annyi időm olvasni, mint szeretném, visszatérek most egy kicsit mégis az eredeti témához, ami miatt ez a blog indult, kedves könyveimhez, azoknak is a legfrappánsabb utolsó mondataihoz, esetenként bekezdéseihez. Általam és az én ízlésem, szeszélyem szerint kiválasztva. Nem ritka, hogy valójában a regény…
Read more
