Szerző: Bea

Created with Sketch.

Egy híján harminc

A huszonkilencet töltöttem idén. Nem sokáig leszek már huszonéves. Ellentmondásos érzések kavarognak bennem. Szeretem a huszas éveimet. A szorongó, bizonytalan tizenéves korom után ez a következő évtized felszabadulást, örömet hozott. Élni kezdtem, és rájöttem, élni jó. Függetlenné váltam. Befejeztem az egyetemet. Társra és kalandra találtam. Éltem egy évet Kaliforniában, ami az örök napsütés és az…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Mire tanít az írás?

Nem, nem az okok jönnek most, amik miatt írok. Az írás azon kevés tevékenységeim egyike, amit bármiféle külső ok nélkül csinálok. Csak úgy. Mert nem tudom nem csinálni. Fel sem merült bennem soha, hogy mi értelme írni. Hiszen az írás az értelme. Ezzel pedig éppenséggel az egyik legfontosabb dolgot tanította meg nekem: megtapasztaltam, mit jelent…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Az isten háta mögött – Izlandi-felföld

Megérkezel Izlandra. Érintetlen, varázslatos vadon. Azt hiszed, ezt már nem lehet fokozni. Sem a szépséget, sem a vadságot. Tévedsz. Ebben mindig tévedsz. Az Izlandi-felföld ennek a különc, zordon északi szigetnek a középső, legkülönösebb és legzordabb részét foglalja magába. A 400-500 méteren fekvő felföld nagy része vulkáni sivatag, ahol még a legigénytelenebb, legszívósabb növények sem élnek…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Izland, egy ország, mely a vadon maga

Feketés-vöröses kopárság közepén száll le a gép. A reptéren rövid kóválygás után megtaláljuk a vigyorgó srácot, aki több más utassal együtt összeszed miket, hogy elvigyen az autókölcsönzőhöz, ahol a kocsit béreltük. Ott egy másik, szőke srác vesz át minket, a kocsihoz vezet. Figyelmeztet, hogy óvatosak legyünk, nagyon rosszak az utak, valamint mindig széllel szemben parkoljunk,…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Nem az a baj, hogy nem vagy elég pozitív

Mondják, hogy nézd a jó oldalát. Mosolyogj a tükörbe reggel. Optimista szemmel tekints az életbe. Legyél pozitív! Nem megy. És a baj nem ez. Ha mélyen benned nincs rendben valami, azt nem lehet egy mosollyal elkenni. Ha a lelked gyökereit támadta meg a baj, leöntheted a pozitív életszemlélet cukormázával, de alatta attól még elindul a…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Volt egyszer 5 különös szerelmes regény…

Annyi szép és megható – és általában boldogan végződő – szerelmes regényt olvastam már. Jane Austen kamaszkoromtól nagy kedvencem e téren. De most nem ilyen gyűjteményt hoztam nektek. Hanem néhány egészen különös szerelmes darabot. Mert az utóbbi években másfajta szerelmes történetek is felbukkantak az olvasmányaim közt, s néhány közülük nagy hatással volt rám, sokáig foglalkoztatta…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Évszakok, Bécs, te

Az első külföldi utunk kettesben, emlékszel? A koszos Keletiben szálltunk fel a csillogó, piros vonatra. Hátizsákokkal, sátorral megpakolva. Sátorral Bécsben, csóró egyetemistaként, azon a hideg, esős júliusi hosszú hétvégén. Amikor megkérted a kezem a szakadó esőben, a Gloriette tetején. Nem romantikus eső volt, mint a filmekben, fáztam is, végigduzzogtam miatta a délelőttöt. Rám adtad a…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Ne mondd nekem, hogy most éljek

Ne mondd nekem, hogy majd megtudom. Hogy évekig kialvatlan leszek. Hogy nem lesz többé szabadidőm, nem lesznek a szerelmemmel kettesben töltött csendes percek, nagy túrák. Hogy a következő húsz évem arról fog szólni, hogy kire hagyjam a kölköt csak egyetlen délutánra. Hogy az óvoda, iskola, a társadalom gépezete engem vele együtt fog felőrölni. Hogy most…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Valósággá vált álom, álommá lett valóság: Ausztrália

Álomból született, s álommá lett. Az ott töltött három hét ragyogó emlékei lassan egyetlen fényes folttá olvadnak össze az időben. A szívem mélyére ülepszik le, s onnan dereng fel, mint igazgyöngy a tenger mélyéből. Ausztrália messzi földje egy olyan világra nyitott ablakot, ahol minden fa, állat, bokor új meg új rácsodálkozás. A természet közelsége, ereje,…
Read more

Ha tetszett, oszd meg:

Kaliforniai álom, az enyém

Vannak időszakok, melyek hegycsúcsként törnek az ég felé a mindennapokból. Megkövültek az időben, és annak múlásával nemhogy elhalványulnának, hanem épphogy egyre mélyebb a valóságuk, nagyobb a súlyuk, erősebbek a színeik, kontúrjaik. Beépültek a személyiségbe, tartópillérekké váltak. Nehéz beszélni róluk, nehéz pontosan megfogalmazni, miben áll a jelentőségük. Mert mindenben. Nekem ilyen évem volt az, amit Kaliforniában…
Read more

Ha tetszett, oszd meg: