Annak örömére, hogy a tavalyi könyvkihívást nem teljesítettem, meg a tavalyi év úgyis megy a levesbe, most újba kezdek. Mivel az angol klasszikusokat nagyon szeretem, de közel sem elég jól ismerem, ez az év róluk (is) fog szólni. Havi egy kijelölt regénynél maradok, mert tudom, úgyis pillanatnyi szeszélyeimtől és egyéb hirtelen jött ötlettől (és ajánlástól) vezérelve fogom majd a többi olvasmányt választani, és szükségem van erre a szabadságra, hogy izgatottan olvashassak. Szóval a lista a következő:
- William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
- Charles Dickens: Copperfield Dávid (újraolvasás)
- Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
- Jane Austen: Emma (újraolvasás)
- Charles Dickens: Szép remények
- Jane Austen: A mansfieldi kastély (újraolvasás)
- Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
- Wilkie Collins: A fehér ruhás nő
- Anne Brontë: Agnes Grey
- Anthony Trollope: Hitek és remények
- George Meredith: Az önző
- George Orwell: 1984
Van benne több újraolvasás is, mert úgy gondolom, és tapasztaltam is, hogy ha egy regény olvasása óta több mint tíz év eltelt, akkor az nagyon sok újdonságot adhat. (Éljen Jane Austen, kamaszkorom egyik kedvence, akit felnőtt fejjel újra megszeretek, bár kicsit másként. Valamint húúúú… több mint tíz éve voltam kamasz. Ebbe most ne is menjünk bele.)
Egyébként a tavalyi, külföldi és magyar kortárs irodalmat célzó kihívásom, bár nem teljesítettem, mégis célt ért. Azokat a könyveket, amik a listában voltak, nem mind olvastam el, de sok más kortárs regényt igen, főleg magyart és amerikait. Idén is fogok, sok kedvenc szerzőm is van az utóbbi évekből, akikhez vissza szeretnék térni: Szécsi Noémi, Esterházy Péter, Závada Pál, Tóth Krisztina, Toni Morrison, Anna Gavalda, Margaret Atwood, Murakami Haruki. Ha így folytatom, új szerzőkre nem is lesz idő. Miért nem kaptam én egy időnyerőt karácsonyra? 😛
Te szereted a könyvkihívásokat? Csatlakozol?
Létrehoztam a kihívást a molyon is, így minden résztvevőnek könnyebben követhető lesz, hogy áll vele – kattints ide a csatlakozáshoz! (moly.hu regisztráció szükséges hozzá)
3 hozzászólás
[…] híres? Akkor inkább elmondom, szerintem miért érdemes elolvasni a Hiúság vásárát, ugyanis idei könyvkihívásom első teljesítéseként épp nemrég fejeztem […]
[…] Idei könyvkihívásomba olyan angol klasszikusat válogattam, melyek tipikusan a „mindenkinek olvasnia kell egyszer” kategóriába tartoznak, így aztán néhány hete végre elolvastam Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényét. Klisés dolog olyanokat mondani, hogy a klasszikusok mindig aktuálisak, de nekem az egyik első dolog, ami a regényről eszembe jutott, az a selfie. […]
[…] az angol klasszikusokra, az idei könyvkihívásom is róluk szól, de még ez sem elég. Anne Brontë első regénye után például muszáj volt a […]