– Bárki lehet sikeres.
– Persze. A gyakorlatban azonban csak keveseknek sikerül.
– Na, az ő titkuk érdekel.
– Ezt én is megmondhatom neked, mert egyszerű. A nagyon sikeres emberek mindig szembe mennek a többséggel.
– Csak ennyi?
– Nem, ez még kevés. Amit véghez visznek, azt előttük még nem tette soha senki, utánuk pedig sokan próbálkoznak majd vele, de nem fogják tudni megismételni a sikert. Mert az első volt az igazi, és az egyetlen.
– Na, pont ezt kell eltanulni tőlük.
– Csakhogy nem lehet. Ők épp azt kérdőjelezik meg, amit tanultak, ezért nem lehet megtanulni tőlük semmit.
– Akkor egyszerűen csak kreatívnak kell lenni. Kell egy jó ötlet.
– Aham. Mert kreatívnak lenni olyan egyszerű.
– Rá lehet egy kicsit segíteni. Belazulni, lerázni a kötelékeket, amik lehúznak, szabadjára engedni a…
– Mit is? Nem tudom, feltűnt-e neked, de történelmünk legkreatívabb zsenijei nem ám laza hippik voltak, sokkal inkább rutinvezérelt munkamániások.
– Nos, akkor talán a siker definíciójával van baj.
– Ja, hát akkor definiáld át a sikert a magad számára. Csak kreatívan. Lehet, hogy még sikerülni is fog.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
