Mondják a boldogságkutatók. Én meg nem hiszem el. A hálanapló szó véleményem szerint egyébként is túl sokszor fordul elő egyazon bekezdésben a boldogságkutatóval. Szkeptikus vagyok, tudom, és még csak nem is küzdök ellene.
Írj le minden nap legalább 3 dolgot, ami aznap örömet okozott. Írd le minden nap, milyen szép pillanatokat éltél át. Írj le minden nap 3 dolgot, amiért hálás vagy. Akárhogy is fogalmazzák épp, a cél ugyanaz. Hidd már el végre, hogy logikusan végiggondolva neked boldognak kellene lenned. Leszel szíves annak is érezni magad. Vagy, ha nem megy, akkor még szarabbul. Máskülönben nemcsak boldogtalan, de még hálátlan is vagy. Afrikában bezzeg éheznek.
Nem vonom kétségbe, hogy valakinek ez jól megy. (Nem az önámítás, bár esetenként az is.) Én többször is próbálkoztam életemben hálanapló írásával, már akkor is, amikor még soha nem is hallottam ezt a hangzatos elnevezést. Nem tudtam hitelesen csinálni. Önmagam előtt hitelesen. Erőltetettnek éreztem a hálák és örömök felsorolását. Ha épp dühös, kétségbeesett vagy csalódott vagyok, nem tudok egyben hálás is lenni. Hiába a bölcsesség, miszerint “A nap ne nyugodjék le haragotok fölött”, néha a harag túl erős, én meg túl fáradt vagyok. Van, amikor a haragnak van itt az ideje.
A negatív érzések lehúznak, nem szabad beléjük ragadni. De abban, hogy magunk mögött hagyjuk őket, szerintem nem a hálanapló segít. Hanem a szembenézés. A jó dolgok hasztalan keresgélése helyett inkább le kéne küzdeni azt az akadályt, ami miatt nem jó. Az elfogadás is leküzdés amúgy, de csak ha őszinte.
A boldog ember hálás, és a hálás ember boldog. De akinek emlékeztetnie kell magát arra, hogy boldog legyen, az nem boldog. Én kételkedem abban, hogy a hálát és örömet egy ilyen kisiskolás módszerrel, mint a hálanapló, ki lehetne kényszeríteni, ha amúgy nem megy. Mindenesetre én tudom, ha újra érzem a nekibuzdulást, hogy kipróbáljam, mire is jutnék egy rendszeresen vezetett hálanaplóval, akkor ideje a tettek mezejére lépni, mert valami nagyon nincs rendben…
Te írtál valaha hálanaplót? Mik a tapasztalataid?
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
