Hol lehet Budapesten természetközelben, hosszan sétálni a Duna mellett? Ahol nagy fák vannak, ellenben nincsenek autók? Meglepő vagy sem, e kritériumokat leginkább egy csepeli sétány teljesíti. (Pedig egyesek szerint Csepel nem is igazán Budapest, őket most ignoráljuk.)
Mi is csak nemrég akadtunk rá a Kolonics Györgyről elnevezett sétányra, ami körülbelül 5 kilométer hosszan húzódik a Gubacsi hídtól dél felé, a Ráckevei-Duna partján. Mivel a két hónapos picurkám leginkább akkor érzi jól magát, ha hordozókendőben van, az őt hordozó személy pedig lehetőleg sétál, így sokat sétáltunk az utóbbi időben. Éjszaka fel-le a szobában, vagy egy kellemes őszi napon a Duna-parton. Utóbbit jobban élveztem.
A Kolonics György sétány azonban nemcsak az éjszakázásokhoz képest vonzó. Bár tény, hogy itt nincs kilátás sem a Parlamentre, sem a Budai várra, viszont olyannyira közel a természet, mintha nem is a városban lennénk.
Ligetek, nádasok, kacsák, hattyúk.
Nagy fák.
Hosszú, széles sétány a békés, szépséges Kis-Dunánál. Van tanösvény, játszótér, szabadtéri kondiparkok.
Kenusok siklanak a vízen. Mint Kolonics György, a névadó, a fiatalon elhunyt, olimpiai és világbajnok kenus, aki éveken át itt edzett.
A Picur is megnyugszik, elalszik a kendőben, csak később ébred fel enni. Mert ez egy hosszú séta.
Neked van kedvenc Duna-parti sétányod Budapesten?
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
