Ausztrália leghíresebb természeti csodáinak egyike a Tizenkét Apostol. Miután leszállt a gépünk Melbourne-ben, másnap reggel már mentünk is a bérelt kocsiért, és irány a Great Ocean Road, ez az óceánpart menti csodás panorámaút, és ikonikus megállóhelye, a Tizenkét Apostol.
A név csalóka, ugyanis a formáció fénykorában is csak kilenc sziklából állt. 2005-ben ezekből egy leomlott, azóta nyolcan vannak. Az apostolok viszont tizenketten, de ne legyünk már mindig olyan prózaiak, ez itt egy élő metafora.
Az erózió egyébként folyamatosan pusztítja a mészkőpartot, így idővel valószínűleg további apostolok tűnnek majd el, de talán születnek is újabbak. Akárhányan legyenek is, az biztos, hogy lenyűgöző látványt nyújtanak a végtelen óceán és a vörös, magas sziklafal találkozásánál.
A magas sziklafal az oka annak is, hogy az Apostolok előtti strand gyalog megközelíthetetlen. Szerencsére a sziklafal tetejéről csodálatos látványt élvezhetünk, a kilátópontok pedig (akadálymentes) sétánnyal vannak összekötve. Ez egyben azon kevés helyek egyike Ausztráliában, ahol tömeg volt körülöttünk. Na, nem a népszerű európai turisztikai célpontokon megszokott tömeg, de azért az ausztrál népsűrűséghez képest jelentős.
A strandon való sétáról sem kellett teljesen lemondani, a Tizenkét Apostolhoz közeli Gibson Beach-re ugyanis több száz lépcső vezet le a magas sziklafal mentén. A kilátás itt is gyönyörű, a hullámok hatalmasak, és két Apostol innen is látszik. Mezítláb sétáltuk a puha homokban.
Fürdeni eszünkbe sem jutott volna a hideg szélben, amúgy meg nem is szabad, mert az áramlatok itt nagyon erősek. Ránézésre is látszik, hogy ezek nem olyan hullámok, amikbe jót lehetne hullámfürdőzni. Ezek olyanok, amiket földbe gyökerezett lábbal, némán és lenyűgözve bámulsz. Rám legalábbis így hat az óceán szépsége és brutális ereje.
Nagy elvárásokkal érkeztünk a Tizenkét Apostolhoz, ami mindig veszélyes, és sokszor csalódással végződik, de itt nem így volt. És ráadásként nem is a Tizenkét Apostol ennek a partszakasznak az egyetlen csodája. De erről majd a következő bejegyzésben…
Neked van kedvenc óceánparti helyed?
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
