Nem minden jó regény ragad magával már az első pillanatban, vannak, amikben néhány fejezetet küzdeni kell előbb. De vannak olyan felütések is, amik azonnal beszippantanak, frappánsak, stílusosak, magával ragadóak, és most ezekből hoztam el a kedvenceimet. Nem kellett sokat gondolkodnom, mert ha fejből nem is tudom idézni mindet, azt nem felejtettem el, melyik regények nyitánya volt – nyilván – feledhetetlen.
Egyszer régen már megszületett ennek a bejegyzésnek a párja, a kedvenc utolsó mondatok, és most egy újraolvasás eszembe juttatta, hogy szerettem volna egy hasonlót első mondatokból is. Hát itt vannak:
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” (Lev Tolsztoj: Anna Karenina)
„Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.” (George Orwell: 1984)
„Hát igen: egy elmegyógyintézet lakója vagyok és ápolóm állandóan figyel, szinte le sem veszi rólam a szemét; ugyanis van az ajtón egy kémlelőlyuk, ápolóm szeme meg az a barna fajta, amelyik nem tud átlátni rajtam, a kék szeműn.” (Günter Grass: A bádogdob)
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)
„A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak.” (J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve)
„Ha eszébe jutott, mi mindenre kellett már felelnie életében, mindig elkedvetlenedett egy kissé.” (Szabó Magda: A Danaida)
„Mondhatnám, hogy a nagymamám kozmopolita, mert sokfelé járt már a világban, és bármelyik országban rögtön otthon érezte magát. De biztos, hogy egy világpolgárnak „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” feliratú Nagy-Magyarország térképet ábrázoló fajansz fogmosópohara van?” (Szécsi Noémi: Finnugor vámpír)
„- Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.” (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány)
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
