Annyi szép és megható – és általában boldogan végződő – szerelmes regényt olvastam már. Jane Austen kamaszkoromtól nagy kedvencem e téren. De most nem ilyen gyűjteményt hoztam nektek. Hanem néhány egészen különös szerelmes darabot. Mert az utóbbi években másfajta szerelmes történetek is felbukkantak az olvasmányaim közt, s néhány közülük nagy hatással volt rám, sokáig foglalkoztatta a gondolataimat elolvasás után is, s végső soron belém épült egy darab belőle.
Ezeket a regényeket szeretném most bemutatni nektek, melyek azon kívül, hogy igen mély benyomást tettek rám, még egy közös jellegzetességgel bírnak: a lehető legkevésbé megszokott módon mutatják be a szerelmet – úgy, mint előttük más még sosem. Íme:
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Fülledt karibi esték. Egy varázslatos világ buja dzsungelekkel, színes madarakkal, tengeri tehenekkel. Egyszercsak lepottyan a madárszar. Felcsattan egy durva káromkodás. García Márquez világa egyedi és magával ragadó, ez a regény pedig számomra arról szólt, hogy soha, nagybetűvel SOHA nincs túl késő. A szerelemre sem.
Kedvenc idézetem:
“– És mit gondol, meddig fogunk még így föl-alá hajókázni ezen a kurva folyón? – kérdezte. Florentino Arizának ötvenhárom éve, hét hónapja és tizenegy napja megvolt rá a válasza.
– Amíg csak élünk – mondta.”
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Egy regény, melynek korabeli közönsége el sem hitte, hogy nő ilyet írhat. A regényen mindent elsöprően száguld végig az őrült szenvedély, és olvasás közben is érezni szinte a kopár fennsíkon süvítő, sosem szűnő jeges szelet. Gyűlölet és szerelem heves, eltéphetetlen összefonódása áll Emily Brontë egyetlen regényének középpontjában. Két vad, szenvedélyes lélek beteljesületlen szerelme, amit mégsem pusztíthat el semmi, ám ez a szerelem végül mindkettőjüket elpusztítja.
Kedvenc idézetem:
“…van vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még.”
Charlotte Brontë: Villette
A másik Brontë-nővér szintén briliáns alkotása, lehelletfinom részletekig kidolgozott jellem- és szerelemábrázolásokkal. Két, látszólag ellentétes természetű, de lényük legmélyén egyformán szenvedélyes ember hosszú, lassú egymásra találása. Ennek a szerelemnek a szokatlanságát szinte kiemeli egy másik szerelmi szál, a kor nő- és férfiideáljának mézédes egymásra találása, mely mégis elhomályosul a főhős, Lucy szerelmének ereje és mélyen gyökerező szenvedélye mellett.
Kedvenc idézetem:
“Az én szerelmem nem szépségből született. Ilyesmihez nekem semmi közöm sincs, hogyan is keveredhetnék ilyesmibe. Csakhogy van egy másféle szerelem, mely bátortalanul, hosszú ismeretség után, a szenvedések kohójában jött létre, az állhatatosság kovácsolta ki, a tiszta szeretet révén vált tartós ötvözetté, kiállta az értelem próbáját, és a végén magától bontakozott ki hibátlan teljességében.”
Füst Milán: A feleségem története
A regény Störr kapitány és feleségének története a faragatlan, durva kapitány szemszögéből, aki vágyik a szépség és szellem finomságára, kecsességére, ám azok minduntalan kicsúsznak otromba kezei közül. A rejtélyes nőalakot, a feleséget ezen a durva, kiábrándult és betegesen féltékeny természeten keresztül látjuk csak, s nem kapunk képet arról, milyen is valójában. Egy nézőpont van csak, a kapitányé, s a könyv nem adja az olvasó kezébe a kulcsot. Kalandos, feszültségtől vibráló történet az első oldaltól az utolsóig.
Kedvenc idézetem:
“Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.”
Jókai Anna: Jákob lajtorjája
Sokszor hangoztatott mondat, hogy bármely kapcsolatot meg lehet javítani, csak szándék és kitartás szükséges hozzá. Ez a regény a cáfolatok egyike. Egy javíthatatlanul tönkremenő kapcsolatról szól, melyben két ember is javíthatatlanul tönkremegy. Van, ami menthető még belőle, de van, ami elveszett örökre. Az írónő finom érzékkel nyúl a témához, a szereplők árnyaltak, esendőségükben is megérthetők, szerethetők.
Kedvenc idézetem:
“Van, aki a tükörbe néz és kibírja. Van, aki a tükröt töri össze. Van, aki a látványtól önmagát. És akad, akinek tükrét az Ő irgalma letakarja …”
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
